Századok – 2000

KÖZLEMÉNYEK - Rácz György: A magyarországi káptalanok és monostorok magisztrátus joga a 13-14. században 147

EGYHÁZI MAGISZTRÁTUS-JOG A 13-14. SZÁZADBAN 189 A sasadi és őrsi leányegyházak a kelenföldi plébániához tartoztak. Királyi alapítású és kegyuraságú egyházak lévén, az esztergomi érsek lelki joghatóságá­nak engedelmeskedtek annak ellenére, hogy területük a veszprémi püspökséghez tartozott. Emiatt .azonban a veszprémi egyház is igény tartott a tizedekre, nem­csak a pesti plébános, aki királyi egyház vezetőjeként tizedkiváltsággal rendelke­zett. Már 1225-től adatolható a kelenföldi dézsmákért köztük kialakult konfliktus. A probléma akkor tört újra a felszínre, amikor IV Béla király 1243-ban mindhárom egyházat teljes jogon a péterváradi cisztercieknek adta, azaz ő maga lemondott a kegyuraságról, a pap kijelölésének jogáról és az addig az esztergomi érseket illető beiktatás (institutio) jogát is a monostorra ruházta. Béla oklevelével kapcsolatban fel sem merült a hamisítás gyanúja, sőt állításait megerősíti IV Kelemen pápa hiteles 1265-ös bullája.18 3 Mivel a királyi oklevélben még utalás sincs arra, hogy ez az 1243-i adományozás egy korábbi adomány megerősítése lenne,18 4 arra kell gondolnunk, hogy az apátság csak ekkor kapta meg a kelenföldi plébániát.18 5 Az oklevél teljes egészében királyi rendelkezés, nem említi az esztergomi érsek eset­leges hozzájárulását sem,18 6 és azt sem, hogy a kérdéses egyházak a veszprémi püspökség területén helyezkednek el. Ellenben azt igen, hogy a sasadi és Örsi leányegyházak tizedeinek magisztrális negyed része (decimarum quarta pars ma­gistralis) a kelenföldi anyaegyházat illeti. Az említett 1299-es besenyői esetből arra következtethetünk, hogy a leányegyházak magisztrális negyedéből a filia papja nem kapott semmit, azon az anyaegyház papja és a kanonokok osztozkodtak. Az 1243-as királyi oklevélnek azt a rendelkezését, miszerint a sasadi és örsi ká­polnák magisztrális negyedei az anyaegyház papját illetik — mert a kelenföldi plébánia királyi egyházként valóban tizedkiváltságot élvezett, de kápolnái negye­deire a veszprémi káptalan is igényt tarthatott, — kifejezetten a veszprémi ka­nonokok sérelmére elkövetett intézkedésként könyvelhetjük el. Igazolja ezt majd az 1291-es megegyezés is, mint látni fogjuk. A péterváradi ciszterciek hamarosan éltek is jogukkal és a kelenföldi Szent Gellért egyházat dézsmástul elfoglalták. 183 Érszegi, Róbert érsek oklevelei 33. 184 Pataki Vidor az oklevél szövegével ellentétes módon a jövedelemforrás újramegerősítésé"­ről szól. (Pétervárad 8.) 185 Az adományozás okát Érszegi abban látja, hogy a püspök megneheztelt a veszprémi kápta­lanra, amely nem a szándékainak megfelelően választott az egyházmegye élére új püspököt. Zelandus püspök megválasztásának idejét pontosan nem tudjuk megállapítani. Az azonban biztos, hogy elődje, Bertalan püspök 1243. június 5-én fordul elő utoljára oklevélben, s csak 1244. április 21-én említik újra a veszprémi püspöki széket, immár üresen, mivel Zelandus megválasztását nem ismerte el a király. Ezek alapján sem lehetetlen, hogy a két esemény összefügg, vagyis, hogy a szándékai ellenére megválasztott püspök miatt vette el a veszprémi egyháztól IV Béla király a kelenföldi Szent Gellért egyházat, s adta a bélakúti monostornak. Érszegi, Róbert érsek oklevelei 36-37. IV Bélának az új veszprémi püspök megválasztásának módját illető haragjáról világosan beszél 1269. okt. 3-án kiállí­tott sokat vitatott oklevele: Mon. Strig. I. 568. (=Reg. Arp. 1617. sz.) Kritikájához ld. Kumorovitz L. Bernát: Adatok Budapest főváros Árpád-kori történetéhez. Tanulmányok Budapest múltjából 19 (1972) 27-29. Látszólag kronológiai nehézséget okoz, hogy Bertalan püspök 1243. június 5-én még él, augusztus 29-én pedig már a királyi „bosszú"-ról szóló oklevél is megszületett. Mégis, Érszegivel együtt úgy gondolom, ebben a szűk három hónapban zajlott le Bertalan püspök halála és Zlaudus gyors megválasztása. 186 Ezzel szemben vö. Érszegi, Róbert érsek oklevelei 34: „IV Béla király oklevelében első ízben találkozunk azzal, hogy az esztergomi érsek is beleegyezését adta a kegyúri jog átruházásához" talán az 1237-es péterváradi alapítólevélre gondolva.

Next

/
Thumbnails
Contents