Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Rácz György: A magyarországi káptalanok és monostorok magisztrátus joga a 13-14. században 147
188 RÁCZ GYÖRGY sága alapján a száz éves pereskedés lényegében lezárult, bár az Anjou-korból is maradt emlék az apácák jogainak megsértéséről. Erről két oklevél is tanúskodik. Egyrészt Meskó veszprémi püspök 1342-es oklevele, amelyben visszaadta a monostornak a birtokain élő népektől szedett tizedeket,17 6 másrészt Lajos király 1368-as parancslevele Péter veszprémvári Mindenszentek egyházának prépostjához, egyben veszprémi főespereshez, — amelyben átírta tartalmilag Kálmán király interpolált oklevelét és szóról szóra a Lodomér által átírt Benedek-féle privilégiumot, — és megparancsolta neki, hogy az átírt oklevelekbe foglalt kiváltságokat tartsa tiszteletben. Az apátnő panasza szerint ugyanis Péter székesegyházi főesperes a magisztrátus-jog alól felmentett egyházaik ügyeibe oly mértékben beleavatkozott, hogy papjait jogtalanul megadóztatta és joghatósága alá csatolta (in factum dictarum ecclesiarum adeo intromisissetis, ut sacerdotes earundem censuales vobis fecissetis et eosdem simulcum dictis ecclesiis vestre iurisdictioni et dominio vestro subdentes aplicassetis).177 Ez az oklevél is megerősíti azt a korábbi feltételezésünket, miszerint a 14. század közepére a magisztrális jog eredeti jelentése Veszprémben elenyészett és a főesperesi joghatóságot értették már alatta. A Mindenszentek egyházának préposti állása ugyanis egyesítve volt a székesegyházi (veszprémi) főesperességgel.17 8 3. A péterváradi ciszterciek magisztrátus joga Kiváltságos királyi ciszterci monostor, veszprémi püspök és esztergomi érsek hármasa bukkan fel újra a sasadi és a budaörsi egyházak tizedperében is, ahol a ciszterek ugyancsak oklevél-interpolációkkal igyekeztek a kérdést megoldani. A péterváradi ciszterci monostor17 9 sasadi és budaörsi tizednegyedének kérdése régóta ismert a szakirodalomban.18 0 Nemrég kiderült, hogy Róbert érsek eddig valódinak hitt két 1236-ra keltezett oklevele, amelyek közül a bővebb a magisztrális jogra is kitér, bizonyosan hamis és az apátság alapítólevele is legalábbis interpoláltnak tekinthető.18 1 Ezért hasznos, ha a kétségtelenül hitelesnek minősülő oklevelek alapján röviden áttekintjük a kérdést, mert a jelek szerint a hamisítások hátterében a magisztrátus-jog húzódott.18 2 176 Veszprémi regeszták 356. sz. = DL 5982. 177 A királyi oklevél szövegét két példányban is közölte Fejér (először 1363. évi évszámmal: IX/3. 354-356, majd 1367. évi kelettel: IX/4. 125-127, bár a szövegben octavo áll.). Az előbbi alapján készített róla regesztát Kumorovitz Bernát, amely szerint az egyházak „a tized és a rajtuk létesített egyházak dolgában a püspök joghatósága alól kivételezettek" (Veszprémi regeszták 561. sz.), eredetijét a veszprémi levéltárban nem találta. A királyi oklevél legkorábbi, Tamás esztergomi érsek általi átírása: DL 5672 (1368. jún. 10.). 178 Gutheil, Veszprém 124. 179 Történetére összefoglalóan: Takács Miklós: A bélakúti/péterváradi ciszterci monostor. Újvidék, 1989. 180 Kollányi, Kegyúri jog 184-185; Gárdonyi Albert-. Városi plébániák kiváltságos állása a középkorban. Emlékkönyv Károlyi Árpád születése nyolcvanadik fordulójának ünnepére. 1933 október 7. Budapest, 1933. 172. 181 Érszegi, Róbert érsek oklevelei, a magisztrális rész kérdésére azonban nem tér ki. 182 Annál is inkább indokolt ez, mert monostor és a veszprémi egyház közti per egyik 1291-es egyezséglevele adott alkalmat a tizedügy egyik feldolgozójának, Pataki Vidornak, hogy megmagyarázza a quarta magistralis-t. „A dézsma negyedrészét érthették alatta, mely a beszedés tisztségének fejében a helyi lelkész életfenntartását szolgálta."Pataki, Pétervárad 11. 30. jegyzet.
