Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: Magyarország népei Szent István korában 3
MAGYARORSZÁG NÉPEI SZENT ISTVÁN KORÁBAN 11 tói elhatároljak, csak olyan forrásanyagra szabad támaszkodni, amely az etnikumot legalább egy elemében jellemzi. Mi is az etnikum a 11. században? Az ekkori „hivatalos" (azaz a király és a hatalmi elit álláspontját tükröző) felfogás szerint „a magyar népbe (gens Hungarorum) sorolás legfontosabb kritériumának az államkeretbe való tartozás számított", azaz mindenki magyar, aki a magyar királyság) alávetettje.38 A korabeli írott források (elbeszélő kútfők, törvények, királytükör) frazeológiája tehát nem az etnikumot, hanem a politikai keretet tükrözi. A homogenizáló szemlélet mögött húzódott meg az etnikum; az emberek különbözőségét az eltérő eredet, származás (ebből következően más egyénekkel alkotott közösségtudat), ennek folyományaként más életmód, más szokások, viselkedésnormák, más lakáskultúra, más öltözködési sajátosságok és más nyelv jellemezhetik. Ha mindezeket tanulmányozni lehetne Szent István korában, azaz ha mindennek lenne kútfőanyaga, azok alapján lehetne kerek képet rajzolni all. század eleji Magyarország etnikai viszonyairól. Am az itt felsorolt, etnikumokat elválasztó ismérvek közül a legtöbbnek nincs forrásos bázisa, ennélfogva kívül esnek a tudományos vizsgálódás határain. Egyetlen komponensre van anyag, a nyelvre. Ez persze nem azt jelenti, hogy az etnikai identitások közül a nyelv lenne \ ekkor a legfontosabb (magam a közös leszármazás tudatát ennél fontosabbnak ítélem), de a nyelvvel kapcsolatban legalább akad valamiféle támpont. Persze, ami akad, az még nem maga az etnikum, hanem olyan kapaszkodó, kiindulópont, amihez további megfontolások alapján etnikum köthető. A szükségszerűen a nyelvre korlátozódó vizsgálódásokon belül a legoptimálisabb állapot az lenne, ha ! azt tudnánk, hogy mely emberek, embercsoportok milyen nyelven beszéltek akkor. A napi sajtó kedvenc témája uborkaszezonban, hogy milyen nyelven folyt a társalgás Árpád fejedelem és az Árpád-házi uralkodók udvarában. Ezt azonban nem tudjuk, főleg a 10. század vonatkozásában nem, de alapos a gyanú, hogy magyarul. Ismerünk viszont helyneveket, személyneveket és közszavakat. Az etnikum megállapítására vonatkozó vizsgálatoknak ezekre kell épülniük. Nem azért, mert ez a tökéletes megoldás, hanem azért, mert ez az egyetlen lehetőség, hogy egyáltalán a témát valamilyen módon megközelítsem. A hitelesség szempontjából elengedhetetlen, hogy csakis a bizonyítottan egykorú, vagyis esetemben — ha Szent István idejére vonatkozóan végzek vizsgálatokat — kizárólag a Szent István korából való adatokat vegyem számba. Ezzel persze magam szűkítem a felhasználható — amúgy sem bőséges — forrásanyag körét, de cserébe támadhatatlan forrásbázist kapok. Milyen források jöhetnek tehát szóba a téma kutatása kapcsán? Alapvetően írott kútfők, oklevelek, elbeszélő források. Ezek közül is csak az, amiről a tudomány jelenlegi állapota szerint Szent István kori volta igazolható. A tartalmi hitelesség mellett a formai hitelesség elengedhetetlen követelmény Jó példa erre Szent Istvánnak az egri püspökség számára adott birtokairól szóló oklevél. Ez az 1009 körüli diploma kétszeres (1261/1271) átírásban maradt ránk. Györffy György helyesen mutatott rá arra, hogy bár alapjaiban hiteles, de „a falvak neve és felsorolása nem a 11. századi formának és helyzetnek felel meg, hanem a 13. század 38 Kristó Gyula: a 24. jegyzetben i. m. (A magyar nemzet) 166-167., 177.
