Századok – 2000

KÖZLEMÉNYEK - Rácz György: A magyarországi káptalanok és monostorok magisztrátus joga a 13-14. században 147

148 RÁCZ GYÖRGY nográfusa, Széchenyi Miklós is, bár ő észrevette, hogy az oklevélben két jáki „monostorról" van szó és a két intézmény kapcsolatát anya- és leányegyházi viszonyként értelmezte.5

Az elenyészett bencés apátságok monográfusa, Sörös Pongrác a jákfai templom kegyurasága fölötti megegyezésnek vélte.6

Nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget a csonka oklevél sejthető, jövedelmekkel kapcsolatos kulcsszavának, a magistratus-nak. Mivel a fogalom helyes értelmezése túlmutat a jáki apátság ügyén és figyelemre méltó adalékkal szolgálhat a középkori magyar egyházi társadalom egy mindmáig vitatott kérdésének tisztázásához, szükséges, hogy számba vegyük mindazokat a forrásokat, amelyek a magisztrátust az egyházi terminológiában használják.7

Először célszerű azokat a forráshelyeket megvizsgálnunk, amelyekkel kapcsolatban a történetírás már megkísérelte a fogalom magyarázatát. Régi egyháztörténeti irodalmunk általános felfogása szerint a 13. századi oklevelekben felbukkanó magistratus annyit jelentett, mint rectoratus, azaz igazgatóság: a kései középkorban oly gyakori oltár- és kápolnaigazgatói intézmények egyik néwariánsának tekintették. Batthyány Ignác is így vélekedett már a 18. században: Lodomér esztergomi érseknek az érsekség Vadkert falujában (Nógrád vm.) levő egyház magistratusa. ügyében 1283-ban hozott ítéletéhez fűzött magyarázatában azonosította a két intézményt, de részletesen nem foglalkozott vele.8 A hivatkozott oklevélből azonban kiderül, hogy nem a székesegyház oltárának, hanem más, vidéki egyház fölötti magisztrátusról van szó. Az utazó érsek oltárát és más egyházi szereit szállító kondicionáriusai ugyanis panaszt tettek terheik, szolgáltatásaik nagysága miatt. Szerintük ugyanis régtől fogva csak a vadkerti papnak tartoznak mansionként adni évenként a tizedből egy szapu gabonát és egy tyúkot. Marcell esztergomi őrkanonok ugyanakkor, aki a vadkerti egyház magisztere, ugyanezt követelte magának a kosárvivőktől (curbùngiones), míg a szentséghordozóktól (sanctiferi) és szekerezőktől (plaustrales) két szapu gabonát kért ugyanenynyi tyúkkal magisztrátusa címén (racione magistratus sui). Kérésének jogossága érdekében a régebbi és az akkori nógrádi főesperesre, valamint az esztergomi ficiorum a. 1281-1375. referentibus eruta digesta illustrata. A vatikáni okirat-bizottság rendeletére szerk.: Ortvay Tivadar. 1/2. Budapest, 1892. 809-810. szerint „Artolf győri püspök megerősíti azon egyezséget, melyet inter Abbatem et Conventum Monastery de Jaak ac patronos dicti Monastery scilicet Tristanum et cognatos eius létrejött;" Balics, Egyháztörténet, II/2. 175-176. szerint 1249-ben a „győri püspök megerősítette az apátság és ennek kegyurai, Tristian között létrejött egyezséget;" Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV század közepéig. I-III. Budapest, 1900-1901. Reprint: 1995. 710. szerint Terestyén a jáki apátság kegyura volt. Vö. még Bónis, Szentszéki regeszták 320. sz.: „Artolf győri püspök jóváhagyja a jáki konvent és kegyurai, Trisztán és rokonai perében létrejött egyezséget." Az alábbiakban elemzett oklevelek esetében csak akkor utalok erre, a csak segédletként használható kiadványra, amennyiben Bónis értelmezése eltér az enyémtől. Ugyanis a kiváló jogtörténésznek ebben a formában nem kiadás számára gyűjtött anyagát a szerkesztő a legalapvetőbb javítások és helyesbítések, pontosítások nélkül, szinte nyers formájában adta közre. 5 Széchényi, Jáki apátság 12: „az egyezkedő felek a szent Mihály arkangyal Rába melletti egyháza feletti joghatóság kérdésében elegyedtek viszályba", amely egyház „mint leányegyház állott összeköttetésben a monostorral". 6 PRT XII/B 221. 7 Ezek összegyűjtésekor elsősorban a Magyarországi középkori latinság szótára cédulaanyagából indultam ki, amelynek rendelkezésemre bocsátásáért Szovák Kornélt illeti köszönet. 8 Eodem modo dicitur Magistratus, quo dicitur Rectoratus, passim enim iidem sunt Magistri, qui Rectores et quemadmodum Rectoratum gerere dicitur, qui Rector est, ita Magistratum teuere dicitur, qui Magister est. Leges ecclesiasticae regni Hungáriáé et provinciarum adiacentium opera et studio I. comitis de Battyán episcopi Transsilvaniae collectae et illustrae. I. Albae Carininae, Claudiopoli 1875. 474.