Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Rácz György: A magyarországi káptalanok és monostorok magisztrátus joga a 13-14. században 147
EGYHÁZI MAGISZTRÁTUS-JOG A 13-14. SZÁZADBAN 149 éneklőkanonokra, Bálint magiszterre hivatkozott utóbbi sokáig a vadkerti egyház magisztere volt (diucius tenuit magistratum) akik szerint a kondicionáriusok igen is tartoznak a magisztrátust viselő (custodi et suis antecessorïbus magistratum tenentibus) őrkanonoknak a nevezett kötelezettségekkel. Vallomásuk szerint Kilián vadkerti pap az említett jövedelmeket több éven keresztül az őrkanonok nevében beszedte, ezek kétharmadát az őrkanonoknak juttatva, míg a tizedjövedelmek egyharmadát a maga számára tartotta meg egyháza tulajdonában. Az érsek az említett egyháziak eskü alatt tett vallomása alapján ítéletében az őrkanonok javára döntött, kétharmad-egyharmad arányban szabva meg az őrkanonok javára a magisztrátus-jogért (magistratus pro iure) neki járó jövedelmeket. Az oklevél szövege annak köszönheti fönnmaradását, hogy 1313-ban az akkori őrkanonok, nyilván saját jogai biztosítására átíratta és megerősíttette Tamás esztergomi érsekkel.9 A szakirodalomban tehát az ilyen ügyekkel kapcsolatos okleveleket alkalmanként többféleképpen értelmezték. A magisztrátust a már említett kegyúri viszony mellett általában az oltár- és kápolnaigazgatósággal, esetenként a főesperesi joghatósággal, illetőleg a leányegyházi viszonnyal kapcsolták össze, mert a kánonjogi gyűjteményekben és a nyugati egyháztörténeti irodalomban nem találták magyarázatát. Fel kell tennünk tehát a kérdést, hogy mi az értelme a fenti magistratusókn&k. és kapcsolatban van-e a magiszter1 0 címmel? Az ókori latinságban lényeges tartalmat hordozó magistratus1 1 fogalom alapvető jelentését megőrizve fejlődött tovább. A magisztrátus a középkori Európában ugyanis olykor egyházi, de főként világi kormányzati „hivatal"-t, tisztséget jelentett, elsősorban a városi vezető testületet nevezték így.1 2 Volt azonban egy olyan, a frank területen használatos hűbérjogi jelentése is, amely gondoskodást, szállásadást jelentett. A magistratusnak ez a jelentése azt a megvendégelési jogot takarta, ami a hűbérúrnak járt vazallusai birtokain. Az urat ugyanis a vazallusok megegyezés szerint váltakozva saját házaikban szállással és lakomával tartoztak ellátni (hospitium, ius, quod dominis feudalibus competebat in vassallorum suorum prediis, qui statis ac condictis vicibus eos in domibus suis hospitio et conviviis excipere tenebantur). Ezt az adófajtát többféle kifejezéssel illették (alberga, gistum, 9 DF 237972 (Esztergomi székesfőkápt. magánlt. 51-1-32), kiadása: Mon. Strig. II. 160-161. Az átíró oklevél regesztája AOkl. III. 572. sz. Említi az oklevelet Kollányi, Párbér 112. de csak a plébánosnak járó jövedelmekkel kapcsolatban. Ugyanő Marcell custosról (1277-97) már korábban megállapította, hogy „őrkanonok és egyúttal hosszabb időn keresztül a vadkerti egyház igazgatója" (Esztergomi kanonokok 20.), de az intézményt nem értelmezte. Szabó István is csak a helyi pap jövedelme szempontjából értékesítette: „A vadkerti szekeresektől és szentséghordóktól az esztergomi érsek fejenként két mérő gabona és 1 tyúk papi bért kívánt." (A középkori magyar falu. Budapest, 1969. 200.). Györffy IV 316 a magisztrátust nem említi, szerinte az oklevél a tizedfizetés szabályozásáról szól. Meg kell jegyezni, hogy a curbungio-kra a középlatin szótár is csak ezt az egy adatot ismeri, jelentése ezért csak valószínű (Lexicon Hung. III. 447). 10 A cím szerteágazó középkori használatáról az eddig legjobban szerkesztett áttekintés az alábbi szótárak mellett: Lexicon mediae et infimae Latinitatis Polonorum. I. Wroclaw-Warsawa-Kraków-Gdansk, 1953-. V Fase. 1. (45) 19-22, mely szerint leegyszerűsítve elsődlegesen 'kormányzó', 'gondnok', 'vezető', másodlagosan pedig a tanultsággal összefüggő 'tanár'-i cím. 11 Thesaurus linguae latinae. 1936-1966. VIII. 91-99. 12 Erre újabban szakirodalommal: Köbler, G.: Magistrat. In: Lexikon des Mittelalters VI. München und Zürich, 1993. 91.
