Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: Magyarország népei Szent István korában 3
10 KRISTÓ GYULA szlávok és magyarok. A földrajzi fekvésen túl az is bizonyossá teszi ezt, hogy Galambóccal szemközt az Al-Duna bal (Magyarországhoz tartozó) partja sem népesülhetett be korán, hiszen ott a magyarokat megszállásra nem csábító Feketehegy rengetege terült el.3 4 A Kniezsa nyelvészeti bizonyítékai sorában ötödik-hetedik helyen álló, szintén szláv nyelvtörténettel összefüggő érvekre azért nem szükséges kitérnem, mivel ebből egy igen szúk körre érvényes, további kettőről pedig Kniezsa állapította meg, hogy korhatározó értékük csak a 12-13. századra nézve van. Végezetül Kniezsa régészeti bizonyítékai3 5 azért esnek csekély súllyal a latba, mivel a lovastemetkezéses adatokat adta közre, amelyek nagy része bizonynyal a 10. századból származik, ezeknek tehát kevés szavuk van a 11. századi viszonyok rekonstruálásában. Különben is a régészeti emlékanyag etnikai minősítés céljára való felhasználása kérdésében ma inkább szkeptikus lehetek,3 6 mint voltak a kutatók 70 évvel ezelőtt. Ugyancsak aggályokat ébreszt Kniezsa azon — alapjaiban bizonyára helyes — tételének merevsége is, hogy amíg a magyarság a 10. században egyetemlegesen idegenkedett a bükk- és fenyőerdővel övezett területek megszállásától, addig a 11. századtól kezdve a bükkhatár már „nem tekinthető többé a magyar terjeszkedés akadályának". Végezetül két olyan, prekoncepcióval felérő megállapítását idézem Kniezsának, ami árnyékot vethet vizsgálatai teljesen megalapozott voltára. Az egyikben azt közölte: „behatóan csupán a magyar nyelvhatár széleit vizsgáljuk", (ami azért szemet szúró, mert azt sugallja, mintha a nyelvhatár széleitől beljebb egységes magyar tömb lett volna, mindamellett Kniezsa számol itt is szláv szigetekkel), a másik viszont alátámasztja az iménti idézet kapcsán felmerült gyanút: „а XI. századi okleveleink túlnyomó többsége magyarlakta területekre vonatkozik, ahol a szlávoknak csak kevés nyomuk van".37 Mindent egybevéve úgy túnik: Kniezsa István vizsgálatai nem szorítkoztak a 11. századra, hanem a 10-12. század (bizonyos pontokon még a 13. század) jellemzőit is magukban foglalták, az általa alkalmazott eljárások számos ponton aggályosnak bizonyultak, vagyis összességükben megítélésem szerint nem tűnnek alkalmasnak arra, hogy a 11. századi Magyarország népeiről, etnikai viszonyairól — a csekély forrásanyag által megszabott mértékben — megbízható, hiteles képet adjanak. A Kárpát-medence általa szövegesen kifejtett és térképen ábrázolt etnikai állapotai sokkal inkább a kései (12. századi, helyenként a 13. század eleji), semmint a korai (11. század eleji) Árpád-korra érvényesek. Ez a körülmény tette indokolttá, hogy magam a kora Árpád-kori, azaz a Szent István kori etnikai viszonyok felvázolására vállalkozzam. AZ ETNIKUM ÉS AZ ETNIKAI MEGHATÁROZÁS FORRÁSAI Ugyanakkor teljes bizonyossággal állítható: az itt említett feladatnak a hiánytalan megoldása lehetetlen. Ennek alapvető oka a források hiánya. Annak érdekében, hogy etnikumot nagy biztonsággal meghatározzak, azaz más etnikum-34 Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I-IV Bp. 1963-1998. (a továbbiakban: ÁMTE) Ш. 471-472. 35 Kniezsa István: az 1. jegyzetben i. m. 373-374. 36 Kristó Gyula: a 7. jegyzetben i. m. 180. 37 Kniezsa István: az 1. jegyzetben i. m. 375., 400.
