Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Szovák Kornél: Szent László alakja a korai elbeszélő forrásokban (A László-legenda és a Képes Krónika 139. fejezete forrásproblémái) 117
SZENT LÁSZLÓ ALAKJA A KORAI ELBESZÉLŐ FORRÁSOKBAN 143 nek kötelességük volt meggyőződni a választott képességeiről, vagyis alkalmasságáról. Egy 750 körül keletkezett ordo szerint a szertartást megelőző napon a szentelő főpap feltette a kérdést a jelöltnek: ,fiiért fáradoztál, testvérem?" (Quid te fatigasti, fráter?) Szabály szerint erre a következő válasz következett: , Jimire nem vagyok méltó, szolgálótársaim rávettek arra. " (Ad quod non sum dignus, isti confamuli mei me adduxerunt.). A leendő püspök ellenkezése nem szerénységének a kifejezését szolgálta, hanem a keresztényi alkalmasságnak (idoneitas) a bizonysága volt, melynek bizonyítása nélkül a szentelő főpap nem tehette meg a következő lépésekét. A „kánoni ellenkezést" I. Leó császárnak egy 469. évi, a Codex Iustinianiban hagyományozódott ügylevele szerint egyenesen megkövetelték a jelölttől, azzal a megokolással, hogy az illető „tulajdonképpen nem méltó a papságra, ha nem akarata ellenére szentelik fel" (profecto enim indignus est sacerdotio, nisi fuerit ordinatus invitus, Cod. lust. I, 3, 30). Eszerint csak olyat tekintettek alkalmasnak a papi, illetve püspöki hivatalra, aki eleve elutasította magától ennek elvállalását. A dolog teológiai alapja az a tétel, mely szerint a kegyelem nem a szolgálat fizetsége, hanem a megléte tesz alkalmassá a szolgálatra.118 Legutóbb Gerics József vizsgálta a László ellenkezését ismertető mondatokat, s azok hátterében VII. Gergely pápa híres 1081. évi levelének kitételeit, illetve ezek magyarországi ismeretét állapította meg.119 Ebben a levelében az egyházfő éppen a világi hatalomra törekvő becsvágyat ítéli el és minden korábbinál egyértelműbb szavakkal ad hangot azon meggyőződésének, hogy „kényszerítve lépjen a kormányzáshoz az, aki bővelkedik az erényekben (Gerics J. ford., virtutibus pollens coactus ad regimen veniat).120 VII. Gergely pápa ezen tétel megfogalmazásához szó szerint idézte Nagy Szent Gergely pápa A lelkipásztorság törvénykönyve (Regula pastoralis) című, a középkorban közismert és a kormányzati kötelességek kapcsán gyakran idézett munkáját, melynek első része kilencedik fejezetében olvashatók a következők: „Ilyen körülmények között tehát mi a követendő, mi a teendő? Az, hogy az erényes ember csak kényszerítéssel vállalja a lelkek kormányzását, az erények híján lévő pedig még kényszerítve se fogadja el" (Félegyházy J. ford.). 121 A fentiek ismeretében nem lehet kétséges, hogy a krónika idézett kitételei Géza és László hercegek keresztény alkalmasságát kívánják alátámasztani, s mint ilyenek, uralomgyakorlásuk jogosságának bizonyítékai, hisz aki „virtutibus pollens," az egyben alkalmas is a kormányzásra. 118 Fichtenau, H.: Zur Geschichte der Invokationen und Devotionsformeln. In: Fichtenau, H.: Beiträge zur Mediävistik. Ausgewählte Aufsätze. Bd. 2: Urkundenforschung. Stuttgart 1977, 37-61, különösen 51-52. 119 Gerics J.: Szent László uralmának vitás kérdései 28. 120 Das Registrum Gregors VII. Hrsg. von E. Caspar. (MGH Epp. selectae II/1-2). Berlin 1920-1923, II, 560-561. Idézi Gerics J.: uo. VII. Gergely már egy 1073. évi levelében is megemlékezett arról, hogy kényszer hatására vállalta a pápaságot: „Quanta violentia quantaque fratrum impulsione universalis ecclesiç multis perturbationum fluctibus concussç, et pçne quasi quodam naufragio périclitâtç onus et regimen suscipere sim coactus, occultum vobis et inauditum esse non credimus", Das Registrum Gregors VII. I, 39 (I, 61. o.). 121 Migne, J. P: Patrologiae Latinae cursus completus 77, 22c: „Inter haec itaque quid sequendum est, quid tenendum, nisi ut virtutibus pollens coactus ad regimen veniat, virtutibus vacuus пес coactus accedat?"
