Századok – 2000

DOKUMENTUMOK - Papp István: Angyal Dávid 1942-es naplója 1429

1430 PAPP ISTVÁN Széchenyi István történeti eszméi, 1907, egyben akadémiai székfoglalója is). Nagyon fontos forráskiadó munkát is végzett, többek között Kisfaludy Sándor, Péterfy Jenő, Cserei Mihály műveit, Falk Miksa és Kecskeméthy Aurél levelezését rendezte sajtó alá. 1909-től tanított a pesti tudományegyetemen, majd nyugdíjazását, 1929-et követően a bécsi Magyar Történeti Intézet igazgatója volt 1935-ig. A matuzsálemi kort megért Angyal Dávid a magyar értelmiség színe-javát ismerte, ha időrendben nézzük, akkor Toldy Ferenctől egészen Kosáty Domokosig. Nem csupán egyetemi tanárokat, történészeket, hanem politikusokat, újságírókat, zenészeket, írókat, természettudósokat, egyházi személyeket is barátai között tartott számon. Ne feledjük, hogy Angyal két évtizedig középiskolában tanított, így naplójában gyakran emlegeti egykori tanítványait, akiket érettségiztetett. Mielőtt a naplót értékelnénk, érdemes két, Angyal gondolkodását jellemző alapelvet leszögeznünk. Először is elkötelezett royalistának, a Habsburgok feltétlen hívének vallotta magát. Másodszor: konzervatív volt, a szó legnemesebb értelmében. Elutasította a jobboldali és a baloldali radikálisokat, társadalomformáló ideológiákat egyaránt. Ez nem jelenti azt, hogy érzéketlen lett volna a szegények sorsa iránt, hiszen például elismeréssel írt Móriczról, de Németh László már érthetetlen és zavaros volt számára. A Horthy-korszak értelmiségei közül leginkább Klebelsberg és Szekfű iránt érzett rokonszenvet. A rendszer hivatalos ellenzékén kívül álló ; baloldali értelmiségeikhez viszont semmilyen kapcsolat nem fűzte. Angyal Dávid zsidó származású volt, s ezért is szemben állt mindenféle fa-1 siszta, nyilas, szélsőjobboldali politikával és ezek képviselőivel. Annak ellenére, hogy saját életében szinte mindent elért, sokféle társadalmi elismerésben része- ! sült, mégis azt írta memoárjában, hogy: „A zsidó származás átkát sokszor kellett I éreznem, mind a mai napig", majd idéz egy mondást, miszerint „a zsidóság nem: vallás, hanem szerencsétlenség".8

Nem véletlen, hogy ide jutott, hisz végigjárta az asszimiláció útját (1880-ban változtatta nevét Engelről Angyalra, 1885-ben katolizált), a Monarchiára és azon belül Magyarországra hazájaként tekintett, s minden ízében magyar volt. Születésétől fogva magyarnak tartotta magát, „tökéletesen asz- j szimilálódott". Ezért is elementáris erővel hatottak rá azok a támadások, sértések, amelyek őt vagy családját érték és azok a hírek, amelyeket a zsidók sorsáról hallott. ' A naplót olvasva ez a döbbenet és értetlenség nagyon jól érezhető, kitapintható a fájdalom és keserűség, amelyet az író érzett e támadások és tettek miatt. A napló az 1942. július 1. és október 29. közötti eseményeket rögzíti. Ha a szöveget olvassuk, akkor egyet érhetünk Balanyi György megállapításával, aki szerint „Angyal Dávid nemcsak tudósnak, hanem írómúvésznek is egyenrangú volt.... A hatást sohasem a szóvirágok halmozásában, hanem ellenkezőleg a természetes egyszerűségben s a világos, tömör és plasztikus előadásmódban kereste."9 A szerző stílusa valóban élvezetes és változatos. Forrásait tekintve két dologra támaszkodott: személyes ismerőseitől hallott hírekre, értesülésekre, illetve a sajtóból szerzett információkra. Ez főleg a külföldi lapokat jelentette (elsősorban a Züricher Zeitungot), de emellett olvasta a magyar napilapokat is (Magyar Nemzet, Szabadság, Pester Lloyd), 8 Angyal Dávid-. Emlékezések 31. 9 Balanyi György. Angyal Dávid Századok 1944. l-3.szám 156.