Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Szovák Kornél: Szent László alakja a korai elbeszélő forrásokban (A László-legenda és a Képes Krónika 139. fejezete forrásproblémái) 117
SZENT LÁSZLÓ ALAKJA A KORAI ELBESZÉLŐ FORRÁSOKBAN 139 vizsgálatai alapján Fodor arra a következtetésre jutott, hogy az általa közölt II. csoport régibb keletű, mint a Bartoniek által közölt kisebb legenda.10 1 A Temesvári Pelbárt által feljegyzett legendát szintén nem regisztrálta Bartoniek kiadásának apparátusa, holott újabban ezzel kapcsolatban Szelestei Nagy László feltételezte, hogy mindhárom (nagyobb, kisebb és gráci) legendánál bővebb legendaváltozatot használt forrásul.10 2 Szelestei Nagy publikálta a jelenleg legkorábbi szövegtanút, a 14. századi gráci kódexben olvasható legendát, melynek kapcsán elutasította ugyan Mezey és Fodor következtetését,10 3 újra felvetette ugyanakkor a krónika és a László-legenda egymáshoz való viszonyának kérdését,10 4 s ami szempontunkból jelen esetben fontosabb, azt a problémát is, hogy a Bartoniek-féle változatok esetleg másodlagosak a gráci legenda variánsaihoz képest. Ezt éppenséggel a „manu fortis" és „manu robustus" kettősségében látta leginkább bizonyíthatónak, mivel szerinte a „robustus " konkrétabb, a „fortis " szenthez illőbb kifejezés, az utóbbi lenne a későbbi.105 Mivel időközben sikerült azonosítani a szöveghely forrásait,10 6 ebben újabb bizonyítékát látjuk a Bartoniek-féle szövegek vitathatatlan elsőbbségének. Az említett változatok ugyanis éppen ezen a helyen mutatnak fel jelentős eltéréseket a Scriptoreshen közölt változatokhoz képest: Bartoniek: „Erat enirn manu fortis et visu desiderabilis et secundum phisonomiam leonis magnas habeas extremitates, statura quippe procerus ceterisque hominibus ab humero supra preeminens ita, quod exuberante in ipso donorum plenitudine ipsa quoque corporis species regio dyademate dignum ipsum declararet." Temesvári„In naturalium quoque gratia donorum erat quasi angelici reverendi vultus, statura procerus et ceteris hominibus ab humero supra preeminens. Fortis, strenuus et manu robustus, ut ipsa corporis species dignum imperio declararet." Fodor П.: „Unde et exuberantem ipso donorum plenitudinem divine miserationis gratia speciali tamen praeeminentiae praerogativa ipsa corporis physonomia uti species Priami imperio digna declararet. Erat enim manu fortis magnas habens scapulas, statura denique procerus, visu sine dubio desiderabilis." Grazi: „Talibus autem virtutibus animi decenter ornatus corporis et viribus et venustate in se laudabilem exhibebat. Erat enim manu robustus et reverendi admodum vultus, statura procerus et ceteris hominibus ah humero supra eminens ita, quod exuberantem in ipso donorum plenitudinem ipsa quoque disposicio corporis imperio digna declararat." 101 Mezey L.: Athleta Patriae 28. Fodor A.: László legendák 64. 102 PELB. ТЕМ. Pom. sanct. aest. XV, F (39r). Szelestei Nagy L.: A Szent László-legenda szöveghagyományozódásáról (Ismeretlen legendaváltozat). Magyar Könyvszemle 100 (1984) 176-203, különösen 201-203. Az ő nyomán Landgraf I.: A történeti források és a mondák László királya 115. 103 Szelestei Nagy L.: A Szent László-legenda szöveghagyományozódásáról 184-196. 104 Szelestei Nagy L.: A Szent László-legenda szöveghagyományozódásáról 197-198. Nyomában Landgraf I.: A történeti források és a mondák László királya 115. Ez a feltevés esetleg valóban bővebb vizsgálatokat igényel, de csak abban az esetben igazolható, ha bebizonyosul, hogy a gráci legenda minden tekintetben jobb varians lectiót őriz, mint a kis és a nagy legenda. Ennek önmagában is ellentmondani látszik az, hogy a bevett szöveghagyományban szereplő, nagy Karoling-kori múltra visszatekintő (bibliai eredetű) „felix regnum tali rectore decentium" kitétel helyett a gráci szöveg teljesen romlott alakot hoz („felix regnum tali ratione dicentium"), ami Szelestei Nagy L.: id. mű 199-200 szerint „a jobban megokoltsághoz illőbb." 105 Szelestei Nagy L.: Szent László-legenda szöveghagyományozódásáról 203. 106 A „manu fortis et visu desiderabilis" Szt. Jeromos héber név-etimológiáiból Dávid nevének a latin megfelelője. A „magnas habens extremitates" pedig Aristoteles Analytica рггоrajának 12. századi latin fordításából ered. Minderre ld. Szovák, K.: The Image of the Ideal King 255-260.
