Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Szovák Kornél: Szent László alakja a korai elbeszélő forrásokban (A László-legenda és a Képes Krónika 139. fejezete forrásproblémái) 117
138 SZOVÁK KORNÉL ralkodói tanácsát kívánta megnevezni a krónikaíró. Eszerint a krónikafejezet átdolgozója a 13. század második évtizedében dolgozhatott.9 7 Fentebb láthattuk Ricardus Londoniensisnek az angol királyra alkalmazott kifejezéseiből {„Hic quidem dignus imperio! Hie merito constituitur super gentes et super régna"), hogy a több ország felett uralkodó királyok előszeretettel játszottak el imperátori mivoltuk gondolatával, II. Henrik uralmi területét Anjoubirodalomként tartja számon a történeti irodalom.98 A keresztes hadjáratok forrásai nem ritkán tüntették fel hősüket oly módon, hogy az a meghódított területek felett az „Endzeitkaiser" szerepét nyerheti el a nemes feladat teljesítése árán.99 A III. Béla és II. András idejére kiépült középkori magyar államszerkezet gyökerei Szent László korában keresendők, alapos oka, szimbolikus alapja lehetett tehát annak, hogy Lászlót legendájának II. András kori átfogalmazója „quasi imperátor" szerepben tüntesse fel. Ha a vizsgálatunkba bevont krónikafejezetről elmondottak megállják a helyüket, akkor kétségünk nem lehet afelől, hogy ugyanezen szemlélet jegyében dolgozott a kisebb László-legenda írója is, aki ezek szerint a krónikafejezet átdolgozójával egyidőben, 1216-1217 táján rövidítette le az őslegenda szövegét liturgikus szempontok figyelembevételével. Ekkor már nyilvánvalóan nem II. András koronához való jogának kérdése állt a középpontban, bátran mellőzhette a nagyobb legenda által megőrzött kijelentést a „regio dyademate dignus" uralkodóról. Mivel a bővebb szövegezés eredetibb mivoltát az Itinerarium peregrinorumban megőrződött német keresztes beszámoló igazolja, mindez világos jele annak, hogy a nagy legenda ehelyütt közelebb áll a feltételezett őslegendához, mint a kis legenda. A korai László-ábrázolás viszonya az újabban előkerült változatokhoz Ezen a ponton szükségszerűen felvetődik az időközben megszaporodott legenda-változatok egymáshoz való viszonyának kérdése. Fodor Adrienne 15-16. századi breviáriumokból adott közre olyan legenda-variánsokat, melyeket a korábbi kutatás kevésbé méltatott figyelemre.10 0 Mezey László stílus- és motívum-97 Az átdolgozó működési idejének kérdésében ezzel közel kerülünk Kristó Gyula elképzeléséhez: Kristó Gy.: Legitimitás és idoneitás 616. Ebből azonban nem következik, hogy bizonyítottnak látnánk a szerzőnek a teljes krónikaszöveg 13. század első felében történt stilisztikai egységesítésére vonatkozó felfogását. Vö. Kristó Gy.: Egy 1235 körüli Gesta Ungarorum körvonalairól. (Riccardus és Albericus tanúsága). In: Középkori kútfőink ... 229-238. Kristó Gy.: A történeti irodalom Magyarországon a kezdetektől 1241-ig. (Irodalomtörténeti füzetek 135.) Budapest 1994. 98 Poole, A. L.: From Domesday Book to Magna Carta. 1087-1216. (The Oxford History of England edited by Sir George Clark). Oxford - New York 21993, 318 sk. Az ezredforduló előtti brit viszonyokra vö. Zsoldos A.: A főkirályi hatalom címei az angolszászoknál. Levéltári Közlemények 56 (1985) 201-214, valamint Gerics J.: A korai rendiség Európában és Magyarországon. Budapest 1987, 152-153. A hispániai igényekre Gerics J.: A korai rendiség 158 sk. A francia király imperátori címét a német kutatás inkorrekt terminushasználatnak minősítette: Fichtenau, H.: Lebensordnungen 227-228. A magyar király „trónus imperandi ''-jának összefüggéseiről Gerics J.: A magyar király „birodalmi trónusa" a 13. században. Levéltári Szemle 35 (1985) 2. sz. 45^18. 99 Abramowski, L.: Der Bamberger Reiter. Vom Endzeitkaiser zum heiligen König Stephan von Ungarn. Zeitschrift für Kirchengeschichte 98 (1987) 206-229. 100 Fodor A.: László legendák a XV-XVI. századi magyarországi breviáriumokban. In: Athleta Patriae ... 57-72, különösen 61-70.
