Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Baráth Magdolna: Pártközi kapcsolatok (MKP-SZK(b)P 1943-1947 1335
PÁRTKÖZI KAPCSOLATOK (MKP-SZK(b)P) 1943-1947 1355 sága az ötlet azonos forrására vezethető vissza.7 5 Ez esetben valószínűbbnek látszik azonban, hogy Rákosi a memoáijában említett aradi utazás alkalmával saját elképzelései megvalósításához kapta meg Sztálintól a támogató beleegyezést.7 6 A pártkapcsolatok alakulásában lényeges fordulatot a Tájékoztató Iroda megalakítása hozott 1947-ben. Az 1947 szeptemberi szklarska-porebai találkozó a szervezők eredeti célja szerint a kommunista pártok háború utáni tapasztalatainak kicserélésére lett volna hivatott. A kommunista pártok közötti vélemény-és tapasztalatcserét több párt szorgalmazta, Tito már 1945-ben javasolta Sztálinnak egy konzultatív testület létesítését, majd 1946 tavaszán Rákosi is felvetette ennek szükségességét. 1947 tavaszától már maga Sztálin is támogatta a kommunista pártok tanácskozásának összehívását és egy információs folyóirat kiadását, s a lengyel pártot kérte fel, lépjen fel kezdeményezőként és vállalja magára a szervezés feladatait is. Az újabb orosz levéltári kutatások alapján ma már tudjuk, hogy Gomulka és Sztálin előzetes megbeszélésein még szóba sem került a Tájékoztató Iroda létrehozása, a kommunista pártok tanácskozásának gyakorlati előkészítése végig úgy folyt le, hogy a lengyelek nem ismerték Moszkva valós szándékait.77 1947-re nyilvánvalóvá vált, hogy a nagyhatalmak háború utáni együttműködése tovább már nem tartható fenn, sőt elkerülhetetlen a világ két táborra szakadása - e tézist éppen Zsdanov mondta ki a szklarska-porebai tanácskozáson a nemzetközi helyzetről tartott előadásában. A külpolitikai irányváltás szükségképpen maga után vonta a pártkapcsolatok jellegének megváltozását is, és szükségessé vált a sorok szorosabbra zárása a majdani táboron belül is. 1947-ig a szovjet vezetés kevéssé szólt bele az egyes pártok politikájának alakításába, az értekezleten Zsdanovnak az Olasz és a Francia Kommunista Párt címére intézett bírálata már az SZK(b)P-nek a kommunista mozgalmon belüli hegemónia megszerzésére irányuló törekvését fejezte ki, azt sugallva, hogy a megváltozott nemzetközi helyzetben kétségessé vált a kommunista pártoknak az a joga, hogy politikájukat továbbra is önállóan alakítsák. Azt ugyan már korábban is nehezen viselték el, ha azok a szovjet érdekeket figyelembe nem vevő, vagy azzal éppen ellentétes döntéseket hoztak, az egyes pártoknak a Marshall-terv elfogadásával ! vagy elutasításával kapcsolatos állásfoglalásaival azonban végképp meggyőzték a szovjet vezetést, hogy szorosabbra kell fogni a gyeplőt. De nemcsak a Marshall-1 tervvel kapcsolatos véleményeltérések, hanem az egyes kommunista pártok — elsősorban a magyar és a csehszlovák párt közötti — feszültségek is az egységet gyengítő tényezőként jelentek meg a szovjet vezetők számára; az SZK(b)P Külpolitikai Osztálya által a Magyar Kommunista Párt tevékenységéről összeállított, 1947 végén készült jelentésben fogalmazódott meg először, hogy a két kommunista párt viszonyában komoly rendszabályokra van szükség.7 8 75 Murasko-Noszkova: A szovjet tényező i. m. 73. 76 Nagy Ferenc lemondatásával kapcsolatban 1. még Rainer M. János: A magyarországi fordulatok és a szovjet politika, 1944-1948. In.: A fordulat évei 1947-1949. Szerk.: Standeisky Éva, Kozák Gyula, Pataki Gábor, Rainer M. János. 1956-os Intézet, 1998. 17-39. 77 A Tájékoztató Iroda létrejöttének körülményeiről részletesebben 1. L. J. Gibianszkij: Как voznyik Kominform. Po novüm arhivnüm matyerialam. Novaja i Novejsaja Isztorija 1993/4. sz. 78 „Magyarország és Csehszlovákia viszonya már hosszabb idő óta feszült. A Magyar Kommunista Párt azon kísérlete, hogy a csehszlovákiai magyar kisebbség kérdését a két kommunista párt
