Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Baráth Magdolna: Pártközi kapcsolatok (MKP-SZK(b)P 1943-1947 1335
1354 BARÁTH MAGDOLNA kormánydelegáció 1946. áprilisi moszkvai útjának előkészítésében közismert.7 1 A szociáldemokrata Faragó László, a magyar küldöttség gazdasági fődelegátusa a párizsi békekonferencián is pontosan érzékelte, s 1946. július 23-án Rákosihoz írt levelében megírta, hogy nagyon nagy szükség van Párizsban egy Moszkvában és a moszkovita kommunisták között is ismert személyiségre, hiszen , jószolgálatot a közvetítéssel csak olyan valaki tudna tenni, aki a szovjet delegáció feltétlen bizalmát bírja."72 Nem volt kérdéses a magyar kormányszervek előtt sem, hogy erre a szerepre Gerő Ernőnél keresve sem találnának jobbat, aki haladéktalanul ki is utazott a béketárgyalásokra. (Sajnálatos módon Gerő sem ért el semmit, egy régi ismeretség, tegeződés Molotowal a nagypolitikai játszmákban akkor mái- kevésnek bizonyult.) A szovjetek a belpolitikai helyzet számukra kedvező formálása érdekében katonai-politikai jelenlétükkel „fedezték" a kommunistáknak politikai ellenfeleik kiszorítására irányuló törekvéseit. A szovjet megszállás kezdeti hónapjaiban alkalmazott erőszakos módszereket a későbbiekben politikai lépések követték, kívánt politikai céljuk eléréséhez egy-egy jól időzített, — esetenként a magyar kommunisták által sugalmazott —, SZEB-jegyzék a legtöbb esetben elegendőnek bizonyult. (Nyilvánvalóan Rákosiék sugalmazták 1946 júniusában azt a Szviridov és Puskin által a szovjet külügyminisztériumba továbbított javaslatot is, hogy az FKGP-ből kizárt képviselők által alapított Szabadságpárt mihamarabb kapja meg a működési engedélyt, mert ebben az esetben „az FKGP jobbszárnyának legreakciósabb elemei átléphetnének" ebbe a pártba.7 3 ) Függetlenül attól, hogy a Szovjetuniónak a demokratikus pártok koalícióját támogató politikája taktikai lépés volt-e vagy stratégiai, 1947-ig ez kellett, hogy meghatározza a kelet-európai kommunista pártok szövetségi politikáját is. 1947-től azonban irányt vettek a szövetségesek „likvidálására", s ismét az erőpolitika kapott nagyobb szerepet a belpolitikai küzdelmekben, ekkor kezdődik a „köztársaság-ellenes" és „demokráciaellenes összeesküvések" leleplezése a szovjet blokk országaiban, először éppen Magyarországon. A jelenleg rendelkezésre álló források még nem elégségesek ahhoz, hogy megállapíthassuk, melyik fél volt a kezdeményező az „összeesküvések" teóriájának kidolgozásában és végrehajtásában, az azonban bizonyos, hogy a Szovjetunió katonai jelenlétét kihasználva támogatta ezeket az akciókat - a legszemléletesebb példa erre Kovács Béla szovjetek által történt elhurcolása. Rákosi visszaemlékezésében ugyan azt állítja, hogy ő határozottan ellenezte Kovács Béla szovjet szervek által történő letartóztatását, s a későbbiekben is arra hivatkozik, hogy Nagy Ferenc eltávolítására is Sztálin ösztönözte.74 A már többször idézett orosz történész szerzőpáros kutatásai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a kelet-európai „összeesküvések" feltűnő hasonló-71 L. Békés Csaba: Dokumentumok a magyar kormánydelegáció 1946. áprilisi moszkvai tárgyalásairól. Régió, 1992/3. sz. A tárgyalásokról a szovjetek által készített feljegyzést 1. Vosztocsnaja Jevropa. i. m. 407-419. 72 Faragó Rákosihoz írt levelét, illetve Gerőnek a békekonferenciáról a pártvezetésnek küldött levelét 1. „Gerő, a békeközvetítő" (Baráth Magdolna és Feitl István dokumentumközlése. Ring, 1991/30. sz.) 73 L. a Szovjetunió Külügyminisztériuma Balkáni Osztálya osztályvezetője, A. E Vlaszov ezzel kapcsolatos feljegyzését. Vosztocsnaja Jevropa i. m. 467-468. 74 Rákosi Mátyás: Visszaemlékezések i. m. 361. és 377.
