Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Baráth Magdolna: Pártközi kapcsolatok (MKP-SZK(b)P 1943-1947 1335
PÁRTKÖZI KAPCSOLATOK (MKP-SZK(b)P) 1943-1947 1353 együttesen aligha kapnak többet 15%-nál) a kommunistáknak a fenti rétegek, valamint az újgazdák és szegényparasztok között végzett gyenge munkájának és választási agitációjuk helytelen módszereinek tulajdonították. Nem voltak elégedettek a párttagok körében végzett nevelőmunkával, a káderképzéssel és káderkiválasztással sem. A szovjet vezetésnek a magyarországi helyzettel, és a magyar kommunista párttal szembeni elégedetlensége éppen abban gyökerezett, hogy nem jutottak elég messzire a „demokratikus építésben" és nem értették meg a szovjet politikát. A szovjet vezetés retorikájában ugyan -— főként a nyugati szövetségeseivel való konfrontáció elkerülése érdekében — a koalíció fenntartása mellett érvelt, valójában azonban nemhogy visszatartotta volna az MKP-t a balos túlzásoktól, hanem politikai (és katonai) jelenlétével elősegítette a demokratikus választások következtében a kommunisták számára — éppen balos túlzásaik (közös lista elutasítása stb.) miatt — kedvezőtlenül alakult erőviszonyok „korrekcióját". A szovjetek valós céljairól árulkodik a Tildy-kormány megalakításával kapcsolatban Vorosilovnak küldött utasítás6 9 csakúgy, mint egy 1947-es diplomáciai összefoglalónak a Gazdasági Főtanács létrehozásának szükségességét indokló mondatai: „Mivel a kisgazdapárt az általános választásokon megszerezte a szavazatok abszolút többségét, a parlamenti mandátumok 60%-át és a kormányzati pozíciók 50%-át, nem tudtuk volna biztosítani azt, hogy a magyar kormány és parlament az ország előtt álló alapvető feladatokat a mi érdekeinkkel összhangban oldja meg. Ilyen körülmények között szükség volt Magyarországon egy olyan állami szervre, amely különleges jogokkal rendelkezik, összetétele demokratikusabb, mint a kormány, és operatív módon dönt az ország előtt álló kérdésekben."7 0 Ebben az időszakban, 1944 és 1947 között az eddig ismert dokumentumok alapján úgy tűnik, hogy a két párt közötti kapcsolatok a szovjet pártvezetés számára elsősorban a magyarországi viszonyokról történő információszerzést szolgálták. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy ebben az időszakban a szovjet politikai misszió nem csupán a kommunista párttal, hanem valamennyi magyarországi demokratikus párttal igyekezett kapcsolatot tartani, (az információáramlás űtvonala itt a SZEB/Vorosilov-Puskin — szovjet külügyminisztérium — Sztálin vonal lehetett); a nemrégiben napvilágot látott és többször idézett „Kelet-Európa az orosz levéltárak dokumentumaiban" címet viselő kötet számos ilyen feljegyzést tartalmaz. Tekintettel arra, hogy a térség országait a Szovjetunió szabadította fel, a Vörös Hadsereg jelenléte megkérdőjelezhetetlen volt, s korábbi politikai orientációjától függetlenül valamennyi párt tisztában volt a Szovjetunióval való együttműködés szükségességével. A háború utáni külpolitikai irányváltás szükségességét a kommunisták — már meglévő kapcsolataikat is felhasználva — igyekeztek kihasználni, kezdettől fogva megvolt a törekvés a szovjet kapcsolatok monopolizálására, ám az is tény, hogy a kommunisták politikai ellenfelei is felismerték, esetenként jól jönnek a párt moszkvai szárnyának személyes kapcsolatai - Rákosi Mátyás szerepe a 69 L. Vida István dokumentumközlését „K. J. Vorosilov marsall jelentései a Tildy-kormány megalakulásáról" (Társadalmi Szemle, 1996/2. sz.) 70 Vosztocsnaja Jevropa i. m. 608.
