Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Baráth Magdolna: Pártközi kapcsolatok (MKP-SZK(b)P 1943-1947 1335
1352 BARÁTH MAGDOLNA belső pártszervező munkát és eddig e téren semmit sem tettek, pedig „a rögtönzések ideje már lejárt, a sok százezres párt rendszeres vezetésére és fejlesztésére szigorúbb módszerek szükségesek." A Kelet-Európa szakértőnek számító orosz történészek, G. P Murasko és A. E Noszkova véleménye szerint a Szovjetunió részéről 1945-1946-ban még megvolt a törekvés az egyes országok Hitler-ellenes demokratikus koalícióinak fenntartására, s bírálták az egyes kommunista pártok balos radikalizmusát. Murasko és Noszkova tanulmányukban ennek igazolására G. M. Puskin budapesti szovjet követnek a Szovjetunió külügyminisztériumába küldött azon jelentését idézték, amelyben a követ bírálattal illette az MKP vezetését, mert nem alkotott választási blokkot a többi demokratikus párttal, holott ,,a kommunista párt csak abban az esetben erősíthette volna meg hatalmi pozícióit és a politikai életre gyakorolt befolyását, ha blokkra lép a demokratikus tömegpártokkal."66 Ugyanezt a bírálatot fogalmazta meg a budapesti szovjet diplomáciai misszió az 1945. októberi helyhatósági választásokat és az 1946-os év eseményeit végigkísérő 1947. áprilisában készített értékelésében is: „A Magyar Kommunista Párt ebben a kérdésben eltért attól az általános irányvonaltól, amelyet Jugoszláviában, Bulgáriában, Romániában és Finnországban is magukévá tettek, ahol létrejöttek a demokratikus pártok választási blokkjai. Ilyen, politikánknak teljességgel megfelelő blokk a helyhatósági választásokig formálisan Magyarországon is létezett. Ugyanakkor a választási kampány időszakában a kommunisták a demokratikus pártok széleskörű blokkja helyett előnyben részesítették a szociáldemokratákkal kötött választási szövetséget. Az MKP nyilvánvalóan arra törekedett, hogy a magyar kérdést a Szovjetunió általános politikai irányvonalától elszakítva oldja meg, és időnként úgy tűnt, nem érti meg ezt a politikát."6 7 Az, hogy a szovjetek nem voltak teljesen elégedettek a magyar kommunisták tevékenységével, abból a feljegyzésből is nyilvánvaló, amit Szuszlov küldött 1946 szeptemberében Zsdanovnak Rákosi azon kérésével kapcsolatban, hogy szeretné Budapestre összehívni a Duna medence országai kommunista pártjainak képviselőit. Szuszlov nem tartotta célszerűnek és kívánatosnak ilyen konferencia öszszehívását, annál kevésbé, mert szerinte Rákosinak, illetve a magyar kommunistáknak ilyen fellépése semmivel sem igazolható, hiszen: „ismeretes, hogy Magyarország a hitleri Németország szövetségese volt. A demokratikus építés sikerei Magyarországon kevésbé jelentősek, mint a szláv államokban." [Kiemelés tőlem - B. M.] 6 8 1946-tól a Magyarországról szovjet szervek által Moszkvába továbbított jelentésekben a Szántó által közölt véleményekhez hasonlóan többször visszatérő kifogás volt, hogy az MKP túlbecsüli erejét és tömegbefolyását, elhanyagolja a munkát a szakszervezetek, a nők és különösen az ifjúság körében. Az 1947-es választásokon történt várakozáson aluli szereplést is (Rákosi az SZK(b)P KB-nak a választások előestéjén küldött levelében azt állította, hogy az ellenzéki pártok 66 L. G. P Murasko - A. F. Noszkova: A szovjet tényező Kelet-Európa országainak háború utáni fejlődésében, 1945-1948. (Múltunk, 1996/2. sz. 59.) 67 A dokumentum megjelent: Vosztocsnaja Jevropa i. m. 609-613. 68 Szuszlov levelét 1 RCHIDNI f. 17. op. 128. gy. 916.
