Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Baráth Magdolna: Pártközi kapcsolatok (MKP-SZK(b)P 1943-1947 1335
1348 BARÁTH MAGDOLNA fontolgatta: nem kellene-e közvetlenül Sztálinhoz fordulni ezzel a panasszal, hiszen a nők tömeges megerőszakolása, fosztogatások, állandó razziák, amelyek során munkásokat, köztük értékes kommunista párttagokat hadifogolytáborokba visznek, mind a kommunista párt befolyásának és népszerűségének csökkenését idézi elő, a Vörös Hadsereg túlkapásait a párt számlájára írják. 1945 nyarától nem csupán a levelezésekben, de szinte valamennyi személyes konzultáció alkalmával szóba került a csehszlovákiai magyarok jogfosztása, a magyar és csehszlovák pártvezetés közötti ellentét ebben a kérdésben. A magyar kommunista pártvezetők, elsősorban Rákosi és Gerő sorozatos fellépése èllenére ebben az ügyben nem történt elmozdulás, s nem koronázta siker a két párt vezetőinek tanácskozását sem. Pedig 1945 júniusában a Vörös Hadsereg Politikai Főcsoportfőnöksége VII. osztályának vezetője, Burcev jelentésére hivatkozva maga Dimitrov is felszólalt ebben az ügyben Molotovnál. Dimitrov szerint a szlovák közigazgatás magyarokkal szembeni eljárása „helytelen és kellemetlen következményeket vonhat maga után." Egyidejűleg annak a véleményének is hangot adott, hogy „megfelelő formában fel kellene hívni erre a csehszlovák kormány figyelmét".54 Eközben hiába érvelt Rákosi, hogy a magyarok kiutasítása a reakció malmára hajtja a vizet, s óriási csapást jelent az amúgy sem nagyon erős magyar demokráciára, a „prágai elvtársak" ezzel szemben Sztálin intencióira hivatkoztak, aki állítólag a csehszlovák delegációval folytatott tárgyaláson azt mondta, hogy a magyarokat úgy kell kezelni, mint a németeket. Legfontosabb érvük azonban az volt, hogy a magyarokkal szembeni tervüket, sőt törvényjavaslataikat is Moszkvában dolgozták ki, s azokat Sztálin és Molotov is jóváhagyták.55 A kérdés a kommunista párt számára mindenképpen rendkívül problematikus és kényes volt, hiszen mint Rákosi írta egy feltehetőleg 1945 december végén született levelében: „Ha teljes erővel fellépünk a szlovákiai magyarok üldözése ellen, akkor veszedelmes közelségbe jutunk a magyar sovinisztákhoz. Viszont ha nem fejtünk ki kellő aktivitást, akkor a demokrata rétegek elégedetlenségét vonjuk magunkra, mert nem védjük eléggé az üldözöttek jogos érdekeit. Ma már abban a helyzetben vagyunk, hogy a cseh és jugoszláv demokrácia is úgy találja, hogy nem lépünk fel kellő eréllyel a magyar sovinizmus ellen, ugyanakkor pedig rendes magyar demokratikus körök egyre inkább keveslik azt, amit e téren teszünk."5 6 Arra, hogy a szovjet vezetés álláspontja a csehszlovák pártéhoz állt közelebb, az alábbi eset is rávilágít: 1946. augusztusában a szlovákiai magyar antifasiszták vezetői levélben keresték meg panaszaikkal Rákosit, s beszámoltak neki a delegációjuk és Moskovits, a Szlovák Kommunista Párt főtitkára, valamint a párt káderese között 1946. július 2-án lezajlott megbeszélésről. A szlovák kommunista párt vezetői kinyilvánították, hogy nincs szükségük azokra a magyar kommunistákra, akik nem veszik fel a szlovák állampolgárságot, s ezeket ki fogják zárni a pártból. A szlovákiai magyarok azt is elpanaszolták Rákosinak, hogy még a kormányrendeletek magyarra fordítását is megtiltották, s mindenkit a szlovák nyelv tanulására 54 Dimitrov 1945. június 22-i feljegyzése Molotovnak. RCHIDNI f. 17. op. 128. gy. 717. Burcev jelentését 1. ugyanitt. 55 L. erről Rákosi 1945. július 28-i levelét Dimitrovnak. A levelet Vass Henrik is közli. (Múltunk, 1991/2-3. sz.) 56 PIL 274. f. 10/43. ő. e.
