Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Baráth Magdolna: Pártközi kapcsolatok (MKP-SZK(b)P 1943-1947 1335
PÁRTKÖZI KAPCSOLATOK (MKP-SZK(b)P) 1943-1947 1347 egy módon lehet elintézni: ha Molotov ad soron kívül külön engedélyt.) Szántó Rezső 1946 tavaszán Rákosihoz írt levelében annak a véleményének adott hangot, hogy a káderek hazatérése ügyében Puskin követ útján kellene a megfelelő hatósághoz fordulni, így a kérés talán elintézhető.5 1 A hazatérésre kijelöltek előterjesztése és hazaindulásuk engedélyezése azonban még optimális esetben is mintegy három hónapot vett igénybe. Valószínűleg az állandó sürgetéseket már a szovjet fél is megunta, mert 1946. nyarán Szántó Rezső arról számolt be, hogy a korábbi módon már csak a pártmunkásokat és azok hozzátartozóit fogják küldeni, azok, akik nem kifejezetten pártmunkára mennek haza, ezt követően csakis magyar útlevéllel fognak utazni, s bár ehhez továbbra is szovjet engedély kell, sorsulírói már nem a legfelső fórumon születik a döntés. Ezen személyek utazásának meggyorsítása érdekében Szántó azt kérte, hogy a magyar követségnek adjanak olyan utasítást, hogy a hazatérésre jelentkező politikai emigránsokat mielőbb lássák el megfelelő üti okmányokkal,52 s néhány hét múlva már arról számolt be, hogy az állampolgárság nélküliek számára a követség megkezdte a magyar útlevelek kiadását. Ily módon tehát az emigránsok nagyobb része előtt elvben nyitva állt az út hazafelé, a pártmunkára kiválasztottak, s így az MKP számára fontos emberek hazatérésének időpontját azonban továbbra is a szovjet vezetés határozta meg. 1947. közepén Bíró Zoltán moszkvai küldetéséről készített beszámolójában arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar emigránsok hazaküldését csak abban az esetben lehet meggyorsítani, ha a párt minden esetben külön megindokolja a kérést. Míg tehát a legfontosabb káderek hazaengedése érdekében minden esetben külön kellett közbenjárni, egyre nagyobb tömegben érkeztek haza olyan emigránsok, akiket elhelyezni nem tudtak, viszont a párttal szemben komoly anyagi követelésekkel léptek fel. 1945 elején Rákosi még egyre sürgette a hazatérési ügyek elintézését, az év második felében és 1946. elején már az okozott nagyobb problémát, hogy csak azok jöjjenek, akiket külön kér, ugyanis egyrészt képtelenek voltak anyagilag gondoskodni a tömegével hazatérő munkaképtelen, beteg emberekről, másrészt néhány esetben maga Rákosi igyekezett megakadályozni a számára nem kívánatos személyek hazatérését. A káderhiány mellett a magyar kommunisták számára a front Magyarországra történt áthelyeződésével egyidejűleg újabb problémát jelentett a szovjet katonák magyarországi magatartása, amely miatt Rákosinak kellett ismételten szót emelnie Moszkvában, elsősorban most is Dimitrov közvetítését felhasználva. Vas Zoltán már 1944. október végén jelezte Rákosinak, hogy a helyzet kétségbeejtő és „minden úgy folyik, hogy ellenség legyen" a Szovjetunió. Már ekkor felvetette, hogy „egyenest Sztálin elvtárshoz fog kellenünk fordulni, mert csak az ő szava képes itt dolgokon változtatni, mert itt az apró-cseprő változtatás, foltozgatás nem segít."5 3 Míg 1944 végén mind Rákosi, mind Gerő túlzottnak tartották Vas Zoltán panaszait, s az elhúzódó háborúval próbálták mentegetni a szovjet katonák magatartását, addig Rákosi Dimitrovhoz írt 1945. február 19-i levelében már szintén 51 Szántó Rezső 1946. május 12-i levele. (Uo). 52 Szántó Rezső 1946. július 17-i levele Rákosinak. (Uo.) 53 Vas Zoltán 1944. október 27-i levele Rákosinak. PIL 274. f. 7/4. ő. e.
