Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Szovák Kornél: Szent László alakja a korai elbeszélő forrásokban (A László-legenda és a Képes Krónika 139. fejezete forrásproblémái) 117
132 SZOVÁK KORNÉL tanta bonorum preeminentia se videret gloriosum, non in supérbie tumorem est elevatus, non aliorum iura dolose seu violenter occupavit ..."66 A László-legenda korai változatainak időrendje A László-legendák szöveghagyományára vonatkozó felfogást Bartoniek Emma alakította ki. Eszerint a feltételezett, minden valószínűség szerint a szentté avatásra írt őslegenda forrásul használta a krónika valamelyik korai szövegezését, majd ebből az ősszövegből egymástól függetlenül még a 13. század első évtizedeiben létrejött először a bővebb szövegezés, majd valamivel ezután a kisebb legenda.6 7 Ezt (a szerzőségre és a keletkezési helyre vonatkozó módosításokkal) Csóka J. Lajos is elfogadta,6 8 Gerics József azonban kimutatta, hogy bizonyos helyeken a kisebb legenda közelebb áll az őslegenda forrásához, a krónikához,6 9 ami ismételten megerősíti Bartoniek azon feltevését, hogy az őslegendából egymástól függetlenül jöttek létre a ma ismert szerkesztmények. A fent idézett alak-ábrázolás mind a rövidebb, mind pedig a bővebb legendaszövegben azonos helyen van, de a kisebb legendában a tartalmi hangsúly jelentősen eltolódott: VM (Nagy legenda): „quod exuberante in ipso donorum plenitudine ipsa quoque corporis species regio dyademate dignum ipsum declararet." ВАС (Kis legenda): „quod exuberantem in ipso donorum plenitudinem ipsa quoque corporis species imperio digna declararet" Míg a bővebb szövegezésben a passzus hangsúlya azon van, hogy László méltó volt a királyi diadémra,7 0 a rövidebb szövegezésben a hangsúly a benne túláradó adományokra tolódott, s ezzel a „regium diadema" felcserélése az „impérium"-mal a kisebb legenda megfogalmazását érdekes megvilágításba helyezi, mivel ennek szövege épp a fentebb Sólyom Károly nyomán elemzett célzatot homályosította el, ily módon lehetőséget ad a két legenda-változat időbeli egymás utánjának meghatározására. A két szöveg közti hangsúlyeltolódást annál is inkább érdemes szemügyre vennünk, mivel a krónika egy nehezen értelmezhető fejezetének megoldásához is közelebb vihet. 66 Scriptores rerum Hungaricarum II, 517. 67 Scriptores rerum Hungaricarum II, 509-514. 68 Csóka J. L.: A latin nyelvű történeti irodalom kialakulása Magyarországon 226. 69 Gerics J.: Krónikáink és a Szent László-legenda szövegkapcsolatai 125. 70 Bélának valóban támadtak nehézségei az uralommal: sem koronázása nem volt törvényesnek tekinthető, sem az elsőszülöttség nem támogatta uralomra kerülését. Kristó Gy.: Legitimitás és idoneitás 606. A X-XI. század fordulóján Fleury-i Abbo, egy évszázaddal később pedig Chartres-i Ivó fogalmazták meg tételesen azt a jogelvet, melynek alapján Béla uralmának törvényessége kétségbevonható volt: „iure in regem est consecratus, cui iure haereditario regnum competebat et quem communis consensus episcoporum et procerum iampridem elegerat," - Kern munkája nyomán idézi Gerics J.: Az úgynevezett Egbert (Dunstan)-ordo alkalmazásáról a XI. századi Magyarországon. (Salamon koronázásának előadása a krónikákbem). In.: Eszmetörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk.: Székely Gy. (Memoria saeculorum Hungáriáé 4.) Budapest 1984, 243-254, különösen 244. A „consensus episcoporum" biztosan hiányt szenvedett a koronázó érsek ellenkezése miatt. Nem látszik valószínűnek ugyanakkor, hogy Lukács érsek Béla ortodoxiáját kifogásolta volna. Meggyőződésünk szerint Lukács ellenkezését Béla egyházkormányzatról vallott (nem feltétlenül bizánci eredetű) nézetei váltották ki, melyek az előzetes tárgyalások során válhattak Lukács előtt nyilvánvalóvá.
