Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Szovák Kornél: Szent László alakja a korai elbeszélő forrásokban (A László-legenda és a Képes Krónika 139. fejezete forrásproblémái) 117
SZENT LÁSZLÓ ALAKJA A KORAI ELBESZÉLŐ FORRÁSOKBAN 133 Mindkét legenda-variáns szoros rokonságot mutat a krónika egy-egy fejezetével. Az általunk a vizsgált hely esetében eredetibbnek vélt változat (VM) a Képes Krónika 131. fejezete visszhangjának látszik, ahol a Kálmán kori szerző (vagy a szöveg III. István kori átfogalmazója)71 Lászlóról azt jegyezte fel, hogy „quamvis ipsum Hungari in regem absque voluntate sua elegerunt, nunquam tarnen in capite suo coronam posuit, propter quod potius celestem coronam optabat, quam terrenam et viui regis coronam. Sed usque legittime coronari et coronam habere noluit in eius animo, ut si firma pax inter eos esse posset, regnum Salomoni redderet et ipse ducatum haberet. "72 Ez a királyi koronával kapcsolatos megjegyzés nyilvánvalóan kapóra jöhetett a László-őslegenda vélhetőleg III. Béla kori megfogalmazójának, ebben a tekintetben ugyanis saját uralkodójának éppúgy nehézségei támadtak megkoronáztatásával, nevezetesen Lukács érsek nem volt hajlandó III. Béla fejére tenni a koronát, s csak bonyodalmak árán sikerült magát megkoronáztatnia a kalocsai érsekkel. Természetesen ettől bizonnyal ugyanúgy gyakorolta a királyi hatalmat, mint a krónika ábrázolása szerint az akarata ellenére királlyá választott, de meg nem koronázott László. A László-legenda rövidebb szövegezése egy olyan krónikafejezettel áll a fentinél is szorosabb kapcsolatban, melynek korát a kutatás az eddigiekben végérvényesen még nem tisztázta. Ez pedig a 139. fejezet, ahol is László kapcsán a következő megjegyzés olvasható: „Qui non solum in Hungáriám, sed etiam in universa regna Christianitatis respersit suavitatis odorem. Unde mortuo Romanorum imperatore duces et tetrarche Theutonicorum cunctique barones et optimates conmuniter et concorditer rogaverunt ipsum, ut susciperet impérium.... Suis itaque terminis contentus esse maluit, quam supra mensuram iuris augere affectans alienigenarum et ignotarum gentium regimen suscipere recusavit. "73 Ez a megfogalmazás kétségkívül azonos tőről fakad a kisebb László-legenda azon gondolatával, mely szerint László alakja „imperio digna," tehát császárságra volt méltó, ezeken a helyeken az „impérium " kifejezést ugyanis aligha fordíthatjuk pusztán „hatalom"-nak.7 4 Ugyanakkor a kormányzat elfogadásától való tartózkodás, s annak kánonjogi alátámasztása75 a 131. fejezettel is rokonságot mutat. 71 Gerics J.: Legkorábbi gesta-szerkesztéseink 89-112. Mályusz E. - Kristó Gy.: Johannes de Thurocz, Chronica Hungarorum. II. Comraentarii 1-2. (Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum, Series Nova VIII-IX). Budapest 1988, II/l, 392^400. 72 Scriptores rerum Hungaricarum I, 404-405. 73 Scriptores rerum Hungaricarum I, 416-417. 74 Véleményünknek egy korábbi megfogalmazásában a kérdést még nyitva hagytuk, vö. Szovák, K: The Image of the Ideal King 252. Elképzelhető, hogy a jelenség alapját a Nagy Sándor-vulgáta jelentette, ugyanis a regény egyik változata Cleophis királynőről azt mondja, hogy , /dexand.ro faciès mulieris pulchra visa est; erat enim statu ас dignitate ea, uti nobili loco orta atque imperio digna videretur." Epitoma rerum gestarum Alexandri et liber de morte eius. Edidit P H. Thomas. (Bibliotheca scriptorum Graecorum et Romanorum Teubneriana.) Lipsiae 1960, 45, 14. old. (A helyre Monostori Martina hívta fel a figyelmemet, amit ezúton is köszönök). Ezen a helyen alighanem csak „hatalom" jelentésben szerepel az „impérium", hacsak nem valamiféle házasság terve őrződött meg a nem túl bőbeszédű szövegben. Ugyanakkor a legendánkkal nagyjából egykorú Londoni Richárd alább idézendő kitétele világosan II. Henrik Anjou birodalmában megfogalmazódott imperátori igényekre vet fényt. 75 Gratianus Decr. c. un., С. XIII. qu. 1 (Corpus iuris canonici. Edd. Ae. L. Richter - Ae. Friedberg. Leipzig 1879, 718): „unusquisque terminis suis sit contentus". A krónika pontos forrása
