Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Nagy Péter Tibor: A húszas évek középiskola-politikájának kialakulása 1313
1318 NAGY PÉTER TIBOR területi követelései, s a meglévő — sok száz éve lényegében változatlan — országterület természetes földrajzi egységét sem kellett külön hangsúlyozni. A Trianon utáni nemzeti nevelésnek, a revíziós tudat fenntartásának alapvető eszköze volt a földrajz. A földrajzos érdekkör nagy ereje — Bassola Zoltán VKM tisztviselő közelmúltban megjelent emlékiratai szerint — Teleki Pál személyes befolyásával is összefüggött.16 A modern és „nemzethez kevésbé kötött" társadalomtudományok, mint pl. a közgazdaság és a szociológia, — melyek tárgyiasulása már korábban megindult, — kiszorultak az iskolából. A történelem-tananyag társadalomtudományi műveltséggé szélesedése, — melyre pedig a felsőkereskedelmi iskolai történelemtanítás bázisán épp úgy lehetőség lett volna, mint a történettudomány olyan új eredményeinek bevonásával, melyet Domanovszky vagy Hajnal neve fémjeleztek — megakadt. A reform fontos célja volt új keretet biztosítani ennek a „nemzeti műveltségnek": ez az egységes nemzeti közszellem az, mely a középiskolák egyenlő jogosításának kellő legitimációt ad. Azaz: az egyenlő jogosítás konkrét megvalósításában találkozott a középosztály modernizálásának, megmentésének társadalompolitikai, és az új nemzet-fogalom általánossá tételének ideológiai célja. A humángimnázium születése A gimnázium egyik legfontosabb sajátos tárgya az ógörög volt: az oktatástörténetet ismerők tudták, hogy a 19. század elején, ill. közepén éppen a gimnázium neohumanista irányú modernizálásának szimbolikus kérdése volt a görög beemelése. A széles körben elfogadott és elvárt latinnal ellentétben a klasszikus gimnáziumi görög nyelvtanulás legitimációja a 19. század végén már csak két irányú: az antik eszményekkel, a neohumanizmussal, illetve a teológusképzés igényeivel kapcsolódik össze. Ennek következtében a görög kötelező tárgyi mivoltában lépésről lépésre kiszorult a középiskolából. 1883 után a humángimnáziumban csak azért maradt kötelező tárgy a görög, mert a főrendiház akkori összetétele — a címzetes püspökök nagy száma — miatt eleve elképzelhetetlen lett volna enélkül a középiskolai törvény elfogadtatása. Az 1885-ös főrendiházi reform azonban ezt az ellenzéket eltávolította. Az 1890:30. tc. már az ógörög tanulása nélküli gimnáziumi érettségit is lehetővé tette. A kilencvenes évek közepén a gimnazista diákoknak mintegy harmada már ógörög nélkül folytatta tanulmányait. E törvénycikk eredetileg egyértelműen „negatív" irányultságú: - önmagában arra akar lehetőséget biztosítani, hogy gimnáziumi érettségi legyen szerezhető görög tanulás nélkül is. Csak az oktatási bizottság veszi bele a „görögpótlót".1 7 Az 1890 után görögpótlóként beiktatott „irodalmi" tantárgy az iskola modern világi ideológiai funkcióját erősítette meg. 16 Bassola Zoltán: Ki voltam...Egy kultuszminisztériumi államtitkár vallomásai. OPKM, Bp., 1998. 17 Nemzetgyűlési Napló: 1922:22 k. 227., 1890:30820,VKM 1891:31085, VKM, Schwartz Gyula: Tudomány és társadalom - Akad. ért. 1888
