Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Szovák Kornél: Szent László alakja a korai elbeszélő forrásokban (A László-legenda és a Képes Krónika 139. fejezete forrásproblémái) 117
130 SZOVÁK KORNÉL nem nyerte el azonnal, de erényeiből való kiválósága mindenki előtt kétségtelenné tette, hogy egyedül ő alkalmas a királyságra.5 5 A krónika koncepciója tehát tökéletesen megfelelt a legendaíró elképzeléseinek, idézeteivel csakúgy az uralomra való alkalmasság elvét hangsúlyozta, amint azt az életrajzíró szándéka is megkívánta.5 6 Ebben az összefüggésben jelentős a Dávid királyra való utalás, hisz a középkor ikonográfiái programja szerint az ő személyében fogalmazódott meg az a gondolat, hogy a királyi hatalom Istentől ered, sőt maga Isten ruházza azt közvetlenül választottjára.5 7 Hogy a felfogás III. Béla udvarában élénken élt, azt meggyőzően bizonyítja egy 1188. évi oklevél arengája: „ego Bela ... cognoscens et firmiter tenens regii esse officii ad honorem et exaltacionem ecclesie totis intendere viribus et ecclesiastica pro iure suo servare, augere, ab invasoribus potestate celitus sibi data de fender e. "58 Emellett, úgy tűnik, a szerző E mesterhez hasonlóan ismerte a História de preliis valamelyik változatát, amit egy szöveghely párhuzama alapján feltehetőleg a László-ábrázoláshoz, ill. László isteni kiválasztottságának alátámasztásához is forrásul használt: Legenda: „Rex Ladislaus ...in ipso nativitatis sue exordia gratie Dei propositum habitu coiporis et animi preferebat et natus monstrabat infantulus, qualis esset rex futurus. " HE I, 13: „Qualis debebat in posterum fieri, figura illius significabatur. "S9 Iustinus II, 9, 15: Inter ceteros tamen Themistoclis adulescentis gloria emicuit, in quo iam tum indoles futurae imperatoriae dignitatis apparuit.60 inimicos suos undique et exstirpavit adversarios. Erat enim magnus..." (az idézetek: Eccli. 47,2; 47,8; 50,6), Scriptores rerum Hungaricarum II, 404. 55 „Et quamvis ipsum Hungari in regem absque voluntate sua elegerunt, nunquam tamen in capite suo coronam posuit, propter quod potius celestem eoronam optabat, quam terrenam et vivi regis coronam. Sed usque legittime coronari et coronam habere noluit in eius animo, ut si firma pax inter eos esse posset, regnum Salomoni redderet et ipse ducatum haberet. " Scriptores rerum Hungaricarum I, 404-405. 56 Gerics J.: Legkorábbi gesta-szerkesztéseink 88-112. Bollók J.: Szent Imre alakja középkori krónikáinkban. In: Művelődéstörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk.: Fügedi E. Budapest 1986, 61-75, 309-313. Bollók, J.: Die Gesta regis Ladislai. In: Epik durch die Jahrhunderte. Hrsg. von I. Tar. (Acta Universitatis de Attila József nominatae, Acta antiqua et archeologica XXVII.) Szeged 1998, 223-229. 57 Schramm, P E.: Das Alte und das Neue Testament in der Staatslehre und Staatssymbolik des Mittelalters. In: La Bibbia nell'Alto Medioevo. Settimane di Studio del Centro Italiano di Studi sull'Alto Medioevo X). Spoleto 1963, 229-255, különösen a David and the kings of Old Testaments című fejezete: 234-240. Anton, H. H.: Fürstenspiegel und Herrscherethos 419-431. A legenda szövegében egy jeromosi etimológia formájában egyéb Dávid-utalás is található, melyre ld. Szovák, K.: The Image of the Ideal King in Twelfth-Century Hungary. (Remarks on the Legend of St Ladislas). In: King and Kingship in Medieval Europe. Edited by A. J. Duggan. (King's College London Medieval Studies X). London 1993, 241-264, különösen 259-260. 58 Szentpétery - Borsa, Regesta 147. sz. (= Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae. Diplomaticki zbornik kraljevine Hrvatske, Dalmacije i Slavonije. Coll. T Smiciklas. II-XVI. Zagreb 1904-1976, II, 225). 59 História Alexandri Magni. (História de preliis). Rezension J1. Hrsg. von A. Hilka - К. Steffens. (Beiträge zur klassischen Philologie, Heft 107). Meisenheim am Glan 1979. 60 Iustini, M. Iuniani Epitoma historiarum Philippicarum Pompei Trogi, accedunt prologi in Pompeium Trogum. Post Fr. Ruehl iterum edidit O. Seel. (Bibliotheca scriptorum Graecorum et Romanorum Teubneriana). Stuttgart 1972, 28.
