Századok – 2000

TÖRTÉNETI IRODALOM - Andrew; Christopher - Mitrokhin; Vasili: The Mitrokhin Archive (Ism.: Berky Tamás) 1306

TÖRTÉNETI IRODALOM 1307 egyedülállóan részletes és hiteles képet ad ez a munka, mely a Vaszilij Mitrohin által Oroszországból 1992-ben kicsempészett, KGB dokumentumokról készült, hatbőröndnyi jegyzet alapján íródott. Vaszilij Mitrohin 1948-ban kezdete KGB-s pályafutását, majd 1956-ban kritikus megjegyzései miatt a szervezet levéltárához került. Mitrohin politikai nézeteit nem csak a hruscsovi változások, hanem a szovjet emigránsok küzdelmei is befolyásolták, melyet pozíciójánál fogva szorosan nyomon követett. Ennek hatására jutott arra a gondolatra, hogy saját jegyzeteket készítsen a KGB külföldi működéséről. A terv megvalósítására azáltal nyílt lehetősége, hogy 1972-ben, mikor a KGB új épületbe költözött, egy személyben vált felelőssé azért, hogy a KGB külföldi működését rögzítő mintegy 300 000 dokumentumot ellenőrizze. Mitrohin egészen nyugdíjazásáig, 1984-ig folytatta a jegyzetek készítését, melyeket családi dácsájában rejtett el s rendszerezett nyugdíjba vonulása után. Mitrohin a Szovjetunió bukása után, 1992-ben vette fel a kapcsolatot a brit titkosszolgálattal, mely megszervezte Mitrohin és családja, illetve a dokumentumok Angliába szállítását. Mitrohin 1995-ben találkozott először Andrew-val, majd több éves munka után 1999-ben publikálták a KGB külföldi működésének történetét, melyet a Mitrohin által kicsempészett jegyzetek alapján készítettek el. A dokumentumok jelentőségét az is mutatja, hogy a Mitrohin-tól származó információkat több nyugati titkosszolgálat is felhasználta egykori — illetve orosz ügynökként a közelmúltban is funkcionáló — szovjet titkos ügynökök felderítésére. Többen közülük ma már börtönben ülnek. Az orosz titkosszolgálat, mely pár éve ünnepelte az első szovjet titkosszolgálat alapításának 80. évfordulóját, igyekezett a dokumentumok jelentőségét kisebbíteni és természetszerűleg az évfordulóra megjelentetett változatot helyezte előtérbe. Az orosz titkosszolgálat reakciójától eltekintve a Mitrohin Archívum jelentősége tagadhatatlan. A titkosszolgálatok rendkívül jelentős szerepet játszottak a 20. század történetében és ez hatványozottan igaz a parancsuralmi rendszerek esetében - amint erre Christopher Andrew is felhívja a figyelmet. A Cseka és utódai — az OGPU, az NKVD, az MGB, a KGB és végül a jelenlegi orosz titkosszolgálat az FSB — központi jelentőségűek voltak a szovjet állam és a szovjet blokk működésére nézvést. A titkosszolgálatok felbecsülhetetlen szerepet játszottak az állandó terror, a sztálini népirtások kivitelezésében, az ideológiai elhajlók begyűjtésében, a disszidensek likvidálásában. A hidegháború korában a KGB egyik újítása a pszichiátria büntető jellegű alkalmazása volt, melynek során ügynöknek beszervezett pszichiáterek egyébként valóban egészséges „diverzánsokat" intézetekbe küldtek, hogy ilyen módon különítsék el őket a társadalomtól (ez más egykori kommunista országokban is megtörtént). Ennek érdekében a KGB tíz, a Szerbszkij pszichiátriai intézetben dolgozó orvost is beszervezett, de valószínűleg ennél lényegesen több orvos működött együtt a KGB-vel ilyen típusú ügyekben. A Pszichiátriai Világszövetség a betegek jogainak rendszeres megsértése miatt 1983-ban ki is akarta zárni szovjet tagjait, ám ezek a kizárást elkerülendő még idejében kiléptek a szervezetből. A KGB egyik jellemzője — a nyugati titkosszolgálatokkal való összehasonlítás fényében — az volt, hogy a legtriviálisabbnak tűnő ügy sem kerülhette el a figyelmét és az alapos nyomozást - emeli ki Andrew. A KGB házi újságja, a KGB Szbornyik számos ilyen esetről számolt be. Egyik jellemző eset egy Hudozsnyik fedőnevű személyé volt, aki 1971 során több, a marxizmust támadó levelet is küldött a kommunista párt és a kommunista ifjúsági szövetség részére. A levél hosszas vizsgálata során kiderítették, hogy az illető rendszeresen olvas Komszomolszkaja Pravdát és hallgat külföldi rádióadásokat, valamint valószínűleg művészetet tanult és katonai kiképzőközpontokban is szolgált. Az adatok alapján a postai cenzúra által megállapított feladóhelyeken három évig keresték Hudozsnyikot, amíg végül 1974-ben Rosztovban azonosították a kézírását egy űrlapon. Ezt követően hamar megtalálták, perbe fogták és elítélték, végül pedig lecsukták. A KGB hihetetlen figyelmet szentelt az ilyen és hasonló esetek felderítésére, s ide sorolható a nyugati kulturális termékek üldözése is. A KGB dnyeprpetrovszki hivatala szerint például a nyugati pop zene — például Michael Jackson vagy a Pink Floyd — elferdíti a fiatalokban a szovjet valóságról alkotott képüket, ellenséges magatartásra ösztönzi őket, valamint sérti a társadalom érdekeit azáltal, hogy hiú ábrándokat és igényeket ébreszt. Mindez végső soron pedig összeesküvő csoportok létrejöttéhez vezethet. Természetesen a nyugati szovjet kirendeltségeken dolgozó, illetve a nyugatra kiránduló, utazó szovjet állampolgárok nagy százaléka is ügynök, vagy a KGB-vel együttműködő személy volt. Arányuk mind a kirendeltségek, mind a turistacsoportok és küldöttségek esetében elérte vagy meghaladta a 15%-ot. Ez a hatalmas mennyiségű „munka" kiterjedt hálózatot követelt meg, így a KGB lényegesen nagyobb volt a nyugati szolgálatoknál. Fennmaradása érdekében minden KGB hivatalnak elegendő ügyet kellett produkálnia, hogy létét igazolhassa - mint azt Oleg Kalugin, a leningrádi KGB vezetője is elismerte. Ugyanakkor, bár a KGB-пек ez az „alapossága" már abszurdnak tűnhet