Századok – 2000
TÖRTÉNETI IRODALOM - Andrew; Christopher - Mitrokhin; Vasili: The Mitrokhin Archive (Ism.: Berky Tamás) 1306
1306 TÖRTÉNETI IRODALOM 1306 felszabadító mozgalmak következtében, amelyek Guineában, Angolában és Mozambikban is fellángoltak (s amelyeknek mindenütt meghatározott baloldali színezetük is volt). S itt következik a jól ismert, örök (?) történeti jelenség: a gazdasági, szociális változásokba, fellazulásban hirtelen belecsap egy villám, a nagyvezér, Salazar szélütése majd halála 1968-ban. (Néhány évvel később hasonló lavinát indít meg, gyorsít fel Franco halála.) Az utód, Caetano azonnal „liberalizál", lazítja, feloldja a cenzúrát, embereket enged ki az országból, másokat pedig visszaenged. De mint mindig (?) az „olvadás" kései és nem is elégséges. Robinson rávilágít, hogy 1968 az európai baloldali diákmozgalmak éve, s ennek hatása volt Portugáliára is. Am nemcsak a diákmozgalmaknak. S ahogyan Spanyolországban, a Salazar korszakban itt is létrehoztak szakszervezeteket (ám a vezetőket többnyire a rendőrség jelölte), most azonnal új választásokat tartottak, az új vezetőket alulról választották, baloldaliak voltak — és az áttörés jegyében új szakszervezeti szövetségek is alakultak, — és a sztrájkok elharapóztak (túlnyomórészt bérsztrájkok). Emellett azonban ugyanebben a rövid történeti korszakban fél-legálisan ekkor került felszínre a Portugál Kommunista Párt, alakult meg az emigrációban, de kezdett azonnal odahaza is hatni a Szocialista Párt, alakultak meg az új diákszervezetek- sőt az új titkos katonai szervezetek is. Vagyis minden forrásban volt — igazán hálás téma egy történész számára — és Robinson rövid vázlata ebben az esetben is nagyon világos, konkrét és meggyőző. Ez a valóságnak azonban csak egy része. A másik az, hogy a liberalizálás felgyorsítja a „multik" betörését és éppen egy 1968-as kimutatás szerint ezek (a Ford, a General Motors, az ITT, a Philips, stb.) az ipari termelésnek már 52%-át adták, új ipari övezetek alakultak ki- ám ezzel együtt a munkásság létszáma is megnőtt. S a munka világát érinti, hogy Caetano a modernizálás érdekében és a béke végett vezeti be, legalizálja a kollektív szerződéseket, sőt az évenként megkötendő általános munkaszerződéseket. Ám pontosan az új reformintézkedéssel nyitotta meg a gátakat az új szociális küzdelmek előtt és 1973-ban indult meg az a bizonyos sztrájkhullám, amely végül is bevezette az 1974-es „szeglüs" forradalmat. A történeti háttér bemutatása után Robinson ugyanilyen pontos és gondos képet ad a hadsereg helyzetéről, s a hadseregen belüli ellenzéki, sőt forradalmi szervezkedésről. Miként külön alfejezetben szól a Portugál Kommunista Pártról is, annak nagyon rátermett vezetőiről, kezdeményezéseiről, ahogyan ki tudták alakítani a második országos szakszervezeti hálózatot, a „munkásbizottságokat", avagy a lakásbérlők bizottságait- és a régi múltra visszatekintő párt pillanatok alatt lett tömegpárt (nem ismeretlen jelenség másutt sem). S ekkor a békés forradalom utáni első pillanatokban, amikor a kormány élére egy tábornok került (Spinola nevét már nagyon elfelejtették) nemcsak az alig egy éve alakult és ekkor még nagyon gyenge Szocialista Párt adott három minisztert, hanem a PCP (a Kommunista Párt) is egyet — Cunhalt — (Robinson méltán jegyzi meg, hogy az 1945-47-es időszak után ez volt az első eset, hogy Nyugat-Európában 1947 után kommunisták kerültek be egy kormányba!). Robinson ezt követően kronologikus és tematikus rendben (váltakozva is), követi nyomon az eseményeket, az új kormányok, s emögött az új erőviszonyok kialakulását. S miként bevezetőjében ígérte, valóban nagy figyelemmel szól, az „alullévőkről", különös tekintettel az ezekben a hetekben, hónapokban nagy szerepet játszó munkások és katonák életét, szervezkedéseit és szándékait. így tudja Robinson teljesíteni azt az írása címének választott feladatát is, hogy az események és a tettek felidézésén túl az olvasóval megérteti azt is, hogy miről álmodtak e szegfűs napokban Portugáliában. Kár, hogy ez az írás (nagy valószínűséggel) a csak magyarul olvasók számára megközelíthetetlen marad. Már csak azért is, mert alig negyedszázaddal ezelőtti oly „meglepően" másként álmodoztak az emberek. Jemnitz János Andrew, Christopher - Mitrokhin, Vasili THE MITROKHIN ARCHIVE Allen Lane The Penguin Press, London, 1999. 996 o.) A MITROHIN ARCHÍVUM Christopher Andrew angol történész és Vaszilij Mitrohin orosz származású egykori KGB hivatalnok 1999-ben publikált monumentális műve, a „Mitrohin Archívum", igazi tudományos szenzáció. A 20. század történetében oly fontos szerepet játszó szovjet titkosszolgálatok működéséről
