Századok – 2000

TÖRTÉNETI IRODALOM - Portugália 1974-1975 The Forgotten Dream (Ism.: Jemnitz János) 1305

TÖRTÉNETI IRODALOM 1305 Peter Robinson PORTUGAL 1974-1975 The Forgotten Dream The Socialist History Society Occasional Papers Series. No. 9. London, 1999. 58 o. PORTUGÁLIA 1974-1975 Egy elfelejtett álom Portugália a közelmúltban lejátszódott „rendszerváltását" valóban nagyon elfelejtették, elfelejtettük, noha a „szegffis forradalom" napjaiban minden európai ország sajtója, TV-je teli volt híranyaggal, közvetítéssel. 25 évvel, egy nemzedékkel később azonban a mai végzős történészhallgatók közül is valószínűleg többen zavarba jönnének, ha e történelmi változásról kellene számot adniuk. A jelen kis könyvecske szerzője 1974-75-ben másfél esztendeig volt Portugáliában egy küldöttség tagjaként, majd többször visszatért az 1980-as és 1990-es években, módszeresen kutatott a történeti forrásokban, levéltárakban, minisztériumokban és szakszervezetekben, sok mindenkivel találkozott, s igen nagy gondot fordított arra, hogy a változásokról, a szándékokról ne csak felülnézetben, hanem nagyon hangsúlyozottan alulnézetben is képet adjon. S könyvében nem titkoltan nem egyszerűen végső igazságok kinyilatkoztatására törekszik, inkább felidéz elfelejtett mozzanatokat, feltár nem ismert összefüggéseket- és mindenekelőtt elgondolkodtat. Röviden szólva- nagyszerűen megírt kis könyvecske. Robinson már könyve elején kitűnően exponálja a kérdéseket, amikor megjegyzi, a forradalmas napokban Portugáliában minden gyerek elmondta volna, hogy a sok párt mindegyikének mi a célja, vezetője és jelvénye, de ez az idő elillant. A forradalmas napokban olyan sztrájkhullám vonult végig az országon, amelyet csak az 1920. évi német vagy olasz, avagy az 1936. évi katalán, illetőleg francia hatalmas sztrájkhullámhoz lehet hasonlítani. S itt ezek a sztrájkok nem korlátozódtak csak az ipari üzemekre, magukkal ragadták a kórházakat, klinikákat is. Sőt (megint csak egyes spanyol régiókra rímelve) a falvak parasztságát is, ahol több helyütt került sor „erőszakos földfoglalásokra", ám ugyanezeken a helyeken alulról, spontánul születtek meg az olyan szövetkezetek, amelyek olyan neveket kaptak, mint „Vörös Csillag", ,A proletariátus diktatúrája". A légkör érzékeltetése után vérbeli történészként jelzi, hogy az átalakulás egészére viszonylag hézagos a forrásanyag, nem utolsósorban azért, mert az alul, a bázison születő új forradalmi szervezetek, szakszervezetek, üzemi bizottságok jegyzőkönyvei vagy hézagosak, vagy nem is készültek. Mégis szép számban találhatók ilyenek is, többnyire egyes minisztériumokban. A helyeket Robinson meg is jelöli. S ezek után méltán felvetődik, hogy milyen is volt az a régi rendszer, amely most „hirtelen" és végérvényesen megbukott. Robinson emlékeztet arra, hogy Portugáliában az 1910-es forradalom után született meg a köztársaság, s ezt követően tizenegy év alatt 45 kormány alakult és bukott meg. 1926-ban azonban az akkori pénzügyminiszter, Antonio di Oliveira Salazar ragadta magához a hatalmat. A parlamentáris rendszer megszűnt, a pártokat betiltották. Salazar „újfajta" tömegmozgalmat szervezett maga és a rendszer támogatására, az ellenzékieket letartóztatták, virágzott a titkos rendőrség. Ezek jól ismert tények. Robinson maga is felveti: fasiszta volt-e a Salazar rendszer. Ö maga nem egyértelműen foglal állást. Megjegyzi, egykor annak tekintették, s a rendszer ellenségei közül sokan később is annak nevezték. 0 maga nem mond ennek ellent, de azt jelzi, hogy e rendszer eltért a német, vagy az olasz varienstől. Persze a rendszer hosszú, félévszázados léte alatt maga is változott. Kezdetben hangsúlyozottan a hazai tökét és a kis-középrétegeket támogatta — a külföldi nagyok ellen —. Később, az új körülmények között, külső hatásra és a modernizációs kényszer hatására ez a rendszer is változni, bomlani kezdett (amit a szerző világosan vázol föl).így mindenekelőtt Portugáliában is végbement a tőkekoncentráció, de végül is betörtek a nagy nemzetközi multik is az ország gazdaságába. Portugália azonban több sajátos, egyedi jegyeket is hordozott. így az 1960-as években itt volt a nyugat-európai országok közül a legnagyobb a szegénység, a munkanélküliség, az agrárlakosság aránya- és az írástudatlanság, s a „megfelelő" higiéniai állapotok. Emellett Portugália ismeretesen gyarmati hatalom volt, amelynek gazdasága jócskán erre is épült. Ám éppen az 1960-as években ez már nem csak hozott az ország költségvetésébe, hanem növekvő mértékben már ki is vitt abból, részben az 1960-as évek első felében fellángoló nemzeti