Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Szovák Kornél: Szent László alakja a korai elbeszélő forrásokban (A László-legenda és a Képes Krónika 139. fejezete forrásproblémái) 117
SZENT LÁSZLÓ ALAKJA A KORAI ELBESZÉLŐ FORRÁSOKBAN 127 László király a kora középkori (gregoriánus reform előtti) uralkodóeszmény utolsó igazi megtestesítője volt Magyarországon, amennyiben királyi egyházkormányzati jogosítványait teljességükben gyakorolta. I. Géza (1074-77) halála után Hartvik püspök szerint László „administrabat rem publicam ",40 hisz a törvényes király, Salamon még élt, nem koronáztathatta meg magát.4 1 Uralkodására vonatkozóan a királyi hatalom régi, VII. Gergely előtti szakrális értelmezéséből és a Balogh József által felvázolt szótérikus spekulációkból származhatott a lengyel Anonymus Gallus krónikásnak az a megfogalmazása, mely szerint László király uralkodása soha nem látott termékenységet hozott Magyarország számára. Ebből arra is szoktak következtetni, hogy Lászlót szentté avatása előtt mintegy 60-70 esztendővel Magyarországon már szentként tisztelték. Mindamellett, hogy vannak jelei a korán jelentkező fama sanctitatisnak is, a lengyel krónikás hír helyes értelmezését Gerics József adta meg, mikor rámutatott, Anonymus Gallus felfogása az uralom termékenységet biztosító mivoltáról vallott ősi spekulációk körébe tartozik.42 II. Orbán pápa azonban mint a népét az egyháztól elszakító rossz uralkodót jellemezte Lászlót, láthatólag személyében a Róma elvárásainak eleget nem tevő királyt s a régi, gregorianizmus előtti királyeszményt ítélte el súlyos kifejezésekkel.43 A helyi tisztelet nyomán, száz esztendővel az első magyarországi szentté avatások után került sor László kanonizációjára, vélhetőleg az ekkorra már kiforrott hivatalos procedúra keretében.4 4 1192-ben III. Béla uralkodása alatt került sor a szentté avatási eljárásra.45 Ez adott alkalmat László legendájának megszerkesztésére.4 6 puer graciose pulchritudinis", Jaffé, Ph. (ed.): Bibliotheca rerum Germanicarum. Tomus quintus: Monumenta Bambergensia. Berolini 1869, 705. 40 Általában a László korához közeli írók nagyon óvatosan nyilatkoznak László uralkodásának minősítése dolgában. Az István-legendákhoz közeli időben keletkezett Szent Imre-legenda sem mondja, hogy „regnavit", hanem ehelyett úgy nyilatkozik, hogy „tunc temporis Pannonié prefuit", Scriptores rerum Hungaricarum II, 459-60. 41 A kérdésre ld. Gerics J.: Szent László uralmának vitás kérdései a legendában és a krónikában. Aetas 1994/1. sz. 28-35. 42 Anonymus Gallus jegyezte fel a hagyományt: ,J)icunt talem numquam regem Ungariam habuisse, neque terram iam post eum fructuosam sic fuisse." Idézi és magyarázza Gerics J.: Krónikáink és a Szent László-legenda szövegkapcsolatai 129-131. П. Paszkál pápa 1106. november 2-án, Hugo Saint Gilles-i apát kérésére kiadott bullájában László földi maradványait a következőképpen említi: „ubi et corpus eius venerabile requiescit. " Migne, J. P : Patrologiae Latinae cursus completus 163, 198 = Regesta Pontificum Romanorum ab condita ecclesia ad annum post Christum natum MCXCVni. Ed. Ph. Jaffé - W. Wattenbach. Leipzig 1885-88, nr. 6098. 43 II. Orbán pápa Kálmánhoz 1096. július 27-én intézett levele: „Iam diu enim Ungarorum populi errorum devia sunt secuti et derelictis salutis suae pastoribus alienorum gregum vestigiis adhaeserunt; ... iam diu regnum tuum ab apostolicae sedis obedientia descivit et erroris huius principibus administris deditum per latioris viae devia seductum est. " Baumgarten F.: A Saint-Gillesi apátság összeköttetései Magyarországgal. (Diplomatikai tanulmány). Századok 40 (1906) 389-411, különösen 407-409 = Jaffé - Wattenbach, Regesta nr. 5662. Váczy, P von: Die erste Epoche des ungarischen Königtums. Pécs 1935, 100-101. 44 R. Kiss I.: Szent László kanonizációs jegyzőkönyvének nyomai. In: Pap Károly Emlékkönyv. Debrecen 1939, 159-169. A kései hagyomány értékelésére ld. Gerics J.: Legkorábbi gesta-szerkesztéseink 105. 46 Török J.: Szent László szentté avatása. Műemlékvédelem 36 (1992) 197-202. 46 Prazák, R.: A 11. századi legelső magyarországi szentekről szóló legendák datálásának és tipológiai besorolásának néhány kérdéséről. Történelmi Szemle 25 (1982) 444-457, különösen 454.
