Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Szovák Kornél: Szent László alakja a korai elbeszélő forrásokban (A László-legenda és a Képes Krónika 139. fejezete forrásproblémái) 117
128 SZOVÁK KORNÉL Ma a legendának kétféle, egy bővebb és egy rövidebb redakcióját ismerjük, melyek Bartoniek Emma meggyőző bizonyítása szerint egymástól függetlenek, de mindkettő egy, a 12-13. század fordulóján íródott őslegendára vezethető vissza, amelynek legfőbb forrása egy nálánál korábbi magyarországi krónikaszöveg volt, de ismerte és használta Hartvik István-életrajzát, Szent Imre vitáját, s minden bizonnyal István király Intelmeit is. A bővebb fogalmazás két 15. századi kódexből, a rövidebb szövegezés egy 14. és egy 15. századi kódexből, valamint egy ősnyomtatványból ismeretes. Míg a bővebb szöveg két kódexe szinte szórói-szóra egyezik, a rövidebb szövegek nem vezethetők le egymásból, hanem egy archetípusra mennek vissza.47 A legenda jelentőségét olyan művelődéstörténeti értékein túl, mint az antik reminiszcenciák és a római jogi ismeretek jelentkezése, valamint László csodái kapcsán a csoda-folklór megjelenése, az adja, hogy meggyőzően bizonyítja egy, a 12. században már létezett magyarországi krónikaszerkesztmény meglétét.4 8 A mű fő tendenciáját, az uralkodói idoneitásnak szinte végleteket súroló megfogalmazását már Bartoniek Emma megállapította. Gerics József határozta meg azt az eltérést, mely a krónika László-ábrázolása és a legendáé között áll fenn. Amíg ugyanis a krónika László korához jóval közelebb állván nem emelhette ki a király „iustus" mivoltát, s ábrázolása középpontjába a kegyességet állította, ezzel szemben a legenda a krónika felfogásával nyíltan vitatkozva a „largitas," a bőkezűség megtestesülését kívánta láttatni hősében.49 Ez utóbbi két körülmény önmagában is II. András királyra tereli a figyelmet. Bátyjával, Imrével és annak fiával szemben neki is érdekében állhatott trónra való alkalmasságát végletes megfogalmazásban hangoztatni, uralkodói programjának pedig a középpontjában a generalis distributio" állott, melyet pénzügyi jellegű reformokkal kiegészítve a „novae institutiones", az új berendezkedés alapelemének tekintettek a korabeli királyi udvarban.50 A legenda szerzője eszerint II. András uralkodásának elején A szerző helyesen hangsúlyozza, hogy a legenda „kétségkívül III. Béla ösztönzésére" jött létre. Azt azonban már bajos lenne bizonyítani, hogy a László-kultuszt Bizáncból hozta volna magával a szentté avatást elrendelő uralkodó. 47 Bartoniek, E.: Praefatio. In: Scriptores rerum Hungaricarum II, 509-514. Az újabban előkerült kéziratokra ld. Szovák K. - Veszprémy L.: Krónikák, legendák, intelmek. Scriptores rerum Hungaricarum (reprint-kiadás) Budapest 1999, 721-799, különösen 784. 48 Bartoniek, E. : Scriptores rerum Hungaricarum II, 513. Eredményeit Gerics József finomította: Legkorábbi gesta-szerkesztéseink 88-112. Bartoniek előszavának megjelenése után is fenntartotta a 14. századra történt keltezést Erdélyi L.: Ötven historikus szentistváni emlékmüvei. Budapest 1941, 37-39. 49 Gerics J.: Krónikáink és a Szent László-legenda szövegkapcsolatai 118-120. 50 Horváth J.: Die Persönlichkeit des Meisters P 357-358. A generalis distributio", 1217: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico-diplomatica. I-II/4. Szerk.: Szentpétery I. - Borsa I. Budapest 1923-1987, 317. sz. (Mon. Strig. I, 216-217). A „novae institutiones", 1217: Szentpétery - Borsa, Regesta 320. sz. A programot az oklevelek arengái az ideális uralkodó képében fogalmazták meg, vö. 1210: „Cum inter ceteras virtutes regiam maiestatem decorantes inmensitas largitatis commendabilior atque prepotens iudicetur" Szentpétery - Borsa, Regesta 255 sz. (Arpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. Közzéteszi Wenzel G. I-IX. Pest 1860-1871, I-ХП. Budapest 1873-1874 [= AUO] VI, 341). 1214: „Cum inter universa virtutum genera regiam maiestatem adornancia largitas tota pre ceteris prepolleat et primatum videatur obtinere, regie benignitatis interfest] videlicet illos pre ceteris honoribus sublimare, pro quibus fidelium serviciorum longanimitas intercedit et experta probitas dignoscitur allegare." Érszegi G.: Eine neue Quelle zur Geschichte der bulgarisch-ungarischen Beziehungen während der
