Századok – 2000

KISEBB CIKKEK - Vida István: Egy polgár az 50-es évekről; az 56-os forradalomról és az első benyomásairól. Szőllősy Pál levele Pfeiffer Zoltánhoz. Bécs; 1957. június 2 1279

KISEBB CIKKEK 1283 formációval legyek segítségedre, egyrészt azért, mert semmilyen párthoz, politikai vagy egyéb csoportosuláshoz, klikkhez stb. tartozónak nem érzem magam, másrészt pedig mert az otthoni eseményekben — részben aktívan, részben passzívan, de mindenképp nyitott szemmel — benne éltem, azokban részt vettem, és így mint „közvetlen tanú" számolhatok be Neked sok mindenről. Kötelességemnek tartom, hogy mindenben a teljes igazságot újam le — még akkor is, ha ez esetleg ránk, politikai nézeteinkre, elképzeléseinkre nézve nem kedvező —, mert másképp nem tudsz tisztán látni. Mindezt persze nem a nyilvánosságra hozatal, hanem csakis a Te bizalmas informálásod céljára írom le. E hosszú bevezető után engedd még meg, hogy röviden beszámoljak életem folyásáról az elmúlt években, érintve családunk sorsát is. Talán azzal kezdeném, hogy 1949 legvégén apám építési vállalatát államosították, mert tíz munkásnál többet foglalkoztatott (akkor éppen 16 alkalmazottja volt)6

. Mint mérnök és jó szakember, nem volt nehéz elhelyezkednie. 1950. februárjában a Hídépítő Vállalathoz került, s ma is változatlanul ott dolgozik. Bizony eleinte nagyon fájt a szívünk, amikor Aput — aki majdnem egész életében önálló ember, amaga gazdájavolt—kis beosztott mérnökként láttuk egy íróasztalnál görnyedni. De az ő vitalitása és szakmai tehetsége sokkal nagyobb volt, semmint 6 Az Elnöki Tanács 1949. évi 20. számú törvényerejű rendelete a 10 munkásnál többet foglalkoztató és a külföldi tulajdonban lévő üzemek államosításáról 1949. december 28-án jelent meg. 7 Ma Szilágyi Erzsébet fasor 8 Fülei Szántó Endre (1924-1995) — fordító, nyelvtanár. Fülei Szántó Endrének (1890-1958), a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi, majd később a Marx Károly Közgazdaságtudományi E-gyetem gazdaságjogász professzorának a fia. 1946-hogy ez a helyzet „földhöz vágta" volna. Három hónappal később már egy 3 tagú csoport, majd később egy még nagyobb csoport vezetője lett, 1952 óta pedig változatlanul a kalkulációs osztály vezetője. A politikától minden tekintetben bölcsen távol tartotta magát (most a forradalom alatt is), s így — bár 1951 nyarán, a Rákosi-terror legsötétebb esztendejében kapitalista múltja miatt a személyzeti főnök ki akarta rúgni — sikerült a sok nehézség közepette is állását megtartania; szakmai körökben nagy tekintélynek örvend és fizetése is — magyarországi viszonyok közt — szépnek mondható (az utóbbi években 2400-2700 Ft közt mozgott). Persze ebből a „szép" fizetésből is nagy gonddal, szerényen tud csak két ember megélni. Svábhegyi villánkat még 1949-ben e kid tu к (aki megvette tőlünk, attól egy év múlva elvették, s egy ávós ezredes költözött be), és mi az Olasz-fasorban7 vettünk ki egy négyszobás, a kommunista viszonyok közt még mindig „túl szép" és elég drága lakást. Anyámmal kapcsolatban még viszsza kell kanyarodnom 1948. szeptemberére. Ekkor ui., húgom esküvője előtt, Anyám értékesíteni akarta a birtokában volt 500 dollárt, s az erre ajánlkozó Fülei-Szántó Bandi8 ismerősünknek (közg[azdasági] egyetfemi] tanár fia) adta át e célból, aki azonban igen ügyetlenül agent provocateur kezére került, s végül az egész társaságot, sőt anyámat is lefogták. Másfél hónapig ült szegény a Markóban vagy 14 közönséges bűnözővel együtt, míg végül 1947-ben jogi és államtudományi doktorátust, 1948-ban bölcsészkari abszolutóriumot, még ez évben Párizsban francia nyelvtanári diplomát szerzett. 1942-tól tagja a Független Kisgazdapártnak. 1948-tól 1956-ig börtönben volt. Egy ideig fizikai munkás, majd nyelvtanár. 1962-ben került a budapesti közgazdasági egyetemre, tanársegéd, 1971-től docens. 1982-ben a Nyelvi Tanszék vezetőjeként ment nyugdíjba.