Századok – 2000

KISEBB CIKKEK - Vida István: Egy polgár az 50-es évekről; az 56-os forradalomról és az első benyomásairól. Szőllősy Pál levele Pfeiffer Zoltánhoz. Bécs; 1957. június 2 1279

1280 KISEBB CIKKEK átköltözött Svájcba Ösztöndíjjal elvégezte a St. Galleni Közgazdasági Főiskolát. Közgazdaságtant tanult Londonban is. 1964-ben nősült, felesége a svájci születésű Martine Pflster, házasságukból három gyerek származott. 1961-től Genfben, 1964-től Zürichben biztosítási jogászként dolgozott, majd egy nemzetközi viszontbiztosító károsztályát vezette. 1968-ban közgazdaságtudományból doktorált. 1988-ban a Svájci Viszontbiztosító Társaság helyettes igazgatójaként ment nyugdíjba. 1959-től részt vett a Liberális Internacionálé munkájában, a magyar csoport tagja, majd 1993-ig vezetője volt. Tevékeny szerepet játszott és játszik ma is a svájci magyar emigrációban. Egyik kezdeményezője és 1971-ben alapító tagja az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetemnek. Ma a szervezet elnöke. Egyházi téren presbitere és alapító tagja volt a Zürichi Magyarnyelvű Protestáns Gyülekezetnek is. 1981-től 1994-ig a Svájci Magyarnyelvű Protestáns Gyülekezetek Szövetsége elnöki tisztét töltötte be.2 Szöllősy Pál Pfeiffer Zoltánt fiatal kora óta ismerte. Szüleit ifjűkori barátság fűzte Pfeifferhez, aki már gimnazista diákként bejáratos volt édesanyjáék zúgligeti házához. A jó baráti viszony a háború után is fennmaradt. A kisgazdapárti politikus időnként megfordult náluk. Amikor Magyarországról elment és Bécsben élt, természetesnek tűnt számára, hogy felveszi a kapcsolatot atyai jó barátjával és beszámol otthoni élményeiről, családjuk sorsáról. Ma a közgondolkodásban kisebb részben a történetírás, nagyobb részben a politika és a média hatására az 50-es évekről egyoldalú, sematikus kép él. A különböző időszakok összemosódnak, a változások elhalványodnak, csaknem kizárólag a politikai önkényuralom valóban riasztó jelenségeiről, a koncepciós perekről, a börtönökről, a koncentrációs táborokról, különösen Recskről, az atrocitásokról, az emberek indokolatlan meghurcoltatásáról s a félelem mindenkit megbénító légköréről lehet olvasni. Mindebben természetesen sok az igazság, de a társadalmi valóság ennél sokrétűbb, bonyolultabb összetettebb volt. Az emberek helyzetüknél, műveltségüknél, vagy éppen lelki alkatuknál fogva különbözőképpen élték át ezeket az éveket. Sokféle élmény beszámolót lehetett hallani vagy olvasni az elműlt években, de viszonylag kevesen szólaltak meg az egykori (1948 előtti) polgárság köréből. Szöllősy Pál levele éppen azért érdekes, mert egy ilyen család sorsáról tudósít. Egyéni sorsának alakulása ügy véljük több szempontból is tipikus és tanulságos. A levél személyes hangvételű, magánjellegű bizalmas tájékoztatásra és nem a nyilvánosság számára készült. Beszámolója korrekt, őszinte, érződik a friss élmények hatása. Mint kívülállót talán több kellemetlenség érte, mint, aki a mozgalomhoz tartozott, de élesebb szemmel látta a hibákat és jobban tudta értékelni a jó irányú változásokat. Szöllősy Pál, amint azt a levélhez fűzött pársoros megjegyzése is tanúsítja, ma már — majd ötven év múltán — másként értékeli az akkori eseményeket, de ez semmit sem von le az 1957 nyári élménybeszámoló hitelességéből. 2 Borbándi Gyula: A magyar emigráció élet- szélgetés nyugati magyarokkal. Az interjúkat készírajza 1945-1985. Európa. 1989. I. k. 470-471., П. tette: Éger György. Szerkesztette és a bevezetőt írta: k. 34,90,103.; u. ő.: Nyugati magyar irodalmi lexikon Balla Bálint. Európai Protestáns Magyar Szabade-és bibliográfia. Hitel. Bp., 1992. 354.; Európai, pro- gyetem. Basel-Budapest. 1999. 126-143. (A továbtestáns, magyar, liberális. Éger György interjúja biakban: Éger György interjúja Szöllősy Pállal). Szöllősy Pállal. In: Megálmodott Magyarország. Be-