Századok – 2000

KISEBB CIKKEK - Vida István: Egy polgár az 50-es évekről; az 56-os forradalomról és az első benyomásairól. Szőllősy Pál levele Pfeiffer Zoltánhoz. Bécs; 1957. június 2 1279

KISEBB CIKKEK 1281 Az 50-es években, különösen annak első három évében Szöllősy Pál — és családja — alapélményét a politikai elnyomás, a terror nyomasztó légköre és az életkörülmények zuhanásszerű romlása határozta meg. Édesanyját egy jelentéktelen ügy miatt, rövid időre is, de bebörtönözték, apja vállalatát államosították. О azonban hamarosan állást és munkát talált. Sorsa azt tanúsítja, hogy a jó képességű polgári szakemberek között voltak olyanok, akik — sok nehézséggel ugyan — de megmaradhattak szakmájukban a legsötétebb időben is. Az ilyen előzmények is hozzájárultak ahhoz, hogy Szöllősy Pál pontosan érzékelte és nagyra értékelte Nagy Imre miniszterelnökké történt kinevezésével kezdődő pozitív változásokat. A kommunista politikusról levelében mindvégig elismeréssel ír. Felfigyelt az un. „ pártellenzék „ megjelenésére, meglepően jól tájékozott volt törekvéseiről, erényeiről és korlátairól. 1956 nyarán azt tapasztalta, hogy a helyzet javult, ami azt tanűsítja, hogy az október 23-i népmegmozdulás nem vezethető le automatikusan a megelőző hetekben uralkodó közhangulatból, az okok mélyebben húzódtak meg. A résztvevő és a szemtanű hitelességével számol be a levélíró az 56-os forradalom veszprémi eseményeiről. Megerősíti, hogy a népharag a Rákosi-rezsim ellen irányult, de a néptömegek nem akartak rendszerváltást, nem állt szándékukban az államosított üzemek, vagy a fölosztott nagybirtokok visszaadása eredeti tulajdonosaiknak. „Magyarországon olyan változások történtek az elmúlt 10 esztendőben — amit Ti külföldön töltöttetek — melyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni, melyeket nem lehet csak egyszerűen »visszacsinálni« - írta Pfeiffernek. - Átalakult — a politikai és gazdasági átalakulásokkal párhuzamosan — az emberek gondolkozása, felfogása is. Azt lehet mondani: egy kicsit mindenki szocialista lett. A magyarországi rendszert a nép 97-98%-a utálja, gyűlöli. De a rendszer egyes — jó, vagy kevésbé jó — intézményeit, módszereit a nép magáévá tette és ezeket nem kívánja megváltoztatni. Vagy legalább is nem kívánja úgy megváltoztatni, hogy visszatérjen az 1948 előtti helyzetre. Néhány példa: „Ti és a többi polgári politikus 1948 előtt szenvedélyesen küzdöttetek a magánüzemek, vállalatok államosítása ellen. A forradalom vezetőit viszont csak Kádárék rágalmazták azzal, hogy az államosítás viszszacsinálásáért küzdöttek. A valóságban azok, akik fegyverrel, vagy tollal harcoltak októberben és novemberben óriási többségükben azért küzdöttek, hogy az államosított gyárak a munkástanácsok révén még inkább a munkásság kezébe kerüljenek. Ez vitathatatlan tény; ez nem valami átmeneti taktika volt hanem végleges következtetés a szabadságharc legtöbb vezetője s az abban részt vett tömegek részéről. Ugyanígy a parasztság gyűlölte a rákényszerített kolhoz - és beszolgáltatási rendszert, de esze ágában sem volt bármit is visszaadni a volt földbirtokosoknak vagy kártalanítást fizetni..." Október végén, november elején pártalapítási láz söpört végig az országon. Voltak azonban olyan vidékek, városok ahol a helyi nemzeti vagy forradalmi bizottságok a pártok újjászervezése ellen foglaltak állást. Veszprémben is ez történt. A levélíró akkori ellenérzései indokolhatóak, az érvek másutt is hasonlóan hangzottak, de a pártok jelentkezése természetes következménye volt népmozgalomnak, s ha nem lett volna a november 4-i invázió a politikai élet és az állam irányítása rövid idő múlva a politikai pártok kezébe került volna. Szöllősy Pálnak az 1956 utáni politikai emigráció belső vitáival kapcsolatos