Századok – 2000

KÖZLEMÉNYEK - Szovák Kornél: Szent László alakja a korai elbeszélő forrásokban (A László-legenda és a Képes Krónika 139. fejezete forrásproblémái) 117

126 SZOVÁK KORNÉL felfogás közhely lehetett a 12. század vége táján egész Európában. Ricardus ugyanis egy másik helyen ezt írja: „ut rex regis splendescat obsequio, et eius virtutem exterior predicet apparencia, vulgo namque dicitur: 'Qualem te video, talem [te] spero!' Porro modus habitudinis formám trahit ex animo presidentis: talis nimirum erit forma predicati, qualem promiserit natura subiecti. "38

Amikor aztán Ricardus főhőse, az angol király Itáliában partraszállt, a tömeg az ő alakját meglátva összesúgott: „Hic quidem dignus imperio! Hie merito constituitur super gentes et super régna, cuius fama olim audita multo minor est ipsa veritate quam videmus. " A fentebbiekhez hozzátartozik, hogy a korai középkor felfogásában nemeslelkűség csak finom felépítésű testben lakozhatott, amint azt a Heinrich Fichtenau felsorolta 10-11. századi példák is bizonyítják (Gerhardus, Vita s. Oudalrici: „statura... eligans"; Thietmar VI, 36: „egregius et statura et facie"; Vita s. Adalberti: „pre nimia pulchritudine"). Ebben a vonatkozásban kétségkívül találkozott egymással a királyi küllem és a szentség szépség-ideálja, ami azonban nem jelenti azt, hogy a kettőt ne kellene megkülönböztetnünk.39

A vonzó megjelenés tehát korántsem tekinthető az udvari (lovagi) kultúra kizárólagos velejárójának, évszázadokkal azt megelőzőleg már fontos szerepet játszott a különböző típusok, ideálok megfogalmazásában, elsősorban is az uralomról vallott felfogás terjesztésében. Az elmondottakból arra is következtethetünk, hogy a László-ábrázolás hátterében lévő, elveszett német keresztes úti beszámoló Béla-jellemzésének megvoltak a bizánci felfogáshoz rendkívül hasonló nyugati mintái, s Barbarossa Frigyes udvarának a profán hagyomány iránt rendkívül érzékeny elméi minden valószínűség szerint ezt a latin mintát választották véleményük megfogalmazásához, ha ugyan az nem valóban a magyar udvarban nyerte el először, esetleg éppen a László-legendában, fentebb olvasott formáját. A legendabeli ábrázolás forráskapcsolata a krónikával Mivel Sólyom Károly lényegében meggyőzően bizonyította, hogy P mester Almos-ábrázolásának és a Szent László-legenda László-jellemzésének az alapjául III. Béla uralkodói külleme szolgált, az ábrázolás további vizsgálata azzal a reménnyel kecsegtet, hogy kitapinthatunk még valamit Béla udvarának az eszményi uralkodóról vallott felfogásáról. Szent László testi kiválóságának leírását annál is inkább szükséges behatóan megvizsgálni, mivel szövegkritikailag perdöntő tanulságok levonására ad lehetőséget. László történetéhez. Szerk.: Mezey L. (Hungaria Sacra 1.) Budapest 1980, 111-134, különösen 123-124. 38

Ricardus Londoniensis, Gesta regis Ricardi II, 13 (ed. Pertz, MGH SS 27, 210-211). 39

Fichtenau, H.: Lebensordnungen 190. Klaniczay G. véleménye szerint'László szépsége szent mivoltával van összefüggésben. Fichtenau is felveti J.-C. Poulin tanulmányára hivatkozva ezt a lehetőséget, de az idézett helyeken határozottan különbséget tesz az uralomra való alkalmasságot propagáló királyi küllem és a szentség attribútuma között. Utóbbira értékes adatokat idéz még Mezey L.: Athleta Patriae. Szent László legkorábbi irodalmi ábrázolásának alakulása. In: Athleta Patriae... 19-55, különösen 28 sk. Jellemzően a szent szépsége nyilvánul meg pl. Ottó bambergi püspök vitájában: „quod illustri esset parentela et ab ipsis cunabulis ad monasterium translatus, et quod esset