Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Szovák Kornél: Szent László alakja a korai elbeszélő forrásokban (A László-legenda és a Képes Krónika 139. fejezete forrásproblémái) 117
122 SZOVÁK KORNÉL sainte2 3 című művét, tehát maga is használt írott forrásokat. Az Oroszlánszívű Richárdnak és lovagjainak cselekedeteit dicsőítő Estoire-ba azonban nem talált utat a magyar király alakjának ábrázolása. Hans Eberhard Mayer az Itinerárium Peregrinorum szöveghagyományának tisztázása során ugyanakkor azt állapította meg, hogy az ágostonrendi londoni kanonok, a Holy Trinity ötödik perjele (1222-1250), ugyan korábban templomos káplán volt, de a III. keresztes hadjáratnak nem volt szemtanúja, hanem Gesta regis Ricardi című művének első könyvébe csekély változtatással egyszerűen átemelte az övénél korábban elkészült Itinerárium peregrinorum című, a hadjárat eseményeit Balduin canterburyi érsek haláláig elmondó munkát, majd ennek adatait a 2-6. könyvben kiegészítette az Estoire információival, felhasználta Roger Howden krónikáját és egy ismeretlen angol keresztes élménybeszámolóját is. Ezek után valószínűleg csak 1216 után zárta le munkáját. Ennek fényében elveszti jelentőségét Sólyom Károlynak az a megfontolása, mely szerint Ricardus nem járt volna Magyarországon, hisz a Bélát illető szöveg az Itinerárium Peregrinorum törzsszövegéhez tartozik, annak minden szerkesztésében megvan. Ezen írás szerzőjéül a régebbi kutatás egy ismeretlen templomos káplán személyét fogta gyanúba, újabban felmerült a lehetősége annak is, hogy Balduin canterbury érsek unokaöccse, Joseph Iscanus áll szerzőként az írás mögött, aki legkésőbb 1194-ben le kellett zárja múvét, bár minden valószínűség szerint tervei között szerepelt az események ismertetésének későbbi folytatása is. Nem teljesen kizárt, hogy Joseph Iscanus Oroszlánszívű Richárd kíséretében tért vissza, a magyar uralom alatt lévő Dalmácián és Szlavónián keresztül hazájába. Még ennek sincs azonban nagy jelentősége, mert Mayernak azt is sikerült megállapítania, hogy az Itinerárium is használt forrást, nevezetesen egy korunkra nem maradt, de egykor kétségkívül megvolt német beszámolót: „Az IP 1 Barbarossa Frigyes utazásának ábrázolásához használt egy résztvevőtől származó írásbeli beszámolót, mely nem maradt fenn, " de amelynek adatait az Itinerariumon kívül Giraldus Cambrensis is kiaknázta, összegzi véleményét a keresztes hadjáratok neves német szakértője.24 A Ricardusnál olvasható híradás III. Béla külleméről minden kétséget kizárólag erre a német szemtanúi beszámolóra vezethető vissza, mely az Itinerárium peregrinorum közvetítésével jutott az angol szerzőhöz, aki azután a királyi küllem-típust előszeretettel alkalmazta hőseinek ábrázolásában. A német szemtanúnak bőven volt alkalma megismerkednie a III. Béla udvarát foglalkoztató kérdésekkel, nevezetesen azzal a ténnyel, hogy Bélának gondjai támadtak uralkodói mivoltának általános elismertségével, s az sem teljesen kizárt, hogy a ma ismert László-legendák Bartoniek Emma által megállapított közös őse már ekkor formálódóban volt, sőt esetleg el is készült már. Ezen a ponton felvetődik a kérdés, hogy vajon valóban Bizáncból ered-e a királyi küllemre való hivatkozás az uralom legitimálása, eszmei alátámasztása érdekében? Ezt persze teljes bizonyossággal nem zárhatjuk ki. A Sólyom Károly 23 A normann költőre és művére vö. Kroll, W, in: Lexikon des Mittelalters I (1980) col. 521. 24 Mayer, H. E.: Das Itinerárium peregrinorum. Eine zeitgenössische englische Chronik zum dritten Kreuzzug in ursprünglicher Gestalt. Herausgegeben und kritisch untersucht von — (Schriften der Monumenta Germaniae historica [Deutsches Institut für Erforschung des Mittelalters] 18). Stuttgart 1962, 172-179.
