Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Szovák Kornél: Szent László alakja a korai elbeszélő forrásokban (A László-legenda és a Képes Krónika 139. fejezete forrásproblémái) 117
SZENT LÁSZLÓ ALAKJA A KORAI ELBESZÉLŐ FORRÁSOKBAN 121 Sólyom az angol eredetű szöveg szerzőjéről elmondta, hogy az ugyan részt vett a III. keresztes hadjáratban, mely Magyarországot is érintette, de Oroszlánszívű Richárd kíséretében a tengeri utat választotta, így soha nem került kapcsolatba magyarokkal, a magyar király leírását okvetlenül az országon átvonult és valóban fejedelmi fogadtatásban részesült szentföldi német lovagoktól kellett hallania. Ha ez így van, akkor a két szöveg mondanivalójának feltűnő tartalmi és kifejezésbeli azonosságára más magyarázatot kellett keresnie, amit pedig a bizánci uralkodó-eszme tradíciójában meg is lelt, nevezetesen Anna Komnéné munkájában.20 A valóban zavarbaejtő szövegpárhuzam azonban felveti a kérdést, vajon valóban bizánci minta állt-e a László-kép megfogalmazásának hátterében? Sólyom Károly Passuth László és Kapitánffy István fordításaiban idézi Anna Komnéné Alexiászának azon részleteit, ahol Nikéforosz Brüennioszra emlékezve a bizánci írónő azt írja: „Az isteni kegyelemnek oly mértékben volt birtokában, hogy nemcsak egyetlen trónra lett volna méltó, hanem a világ legmagasztosabb és legszentebb birodalmának vezetésére is." Majd később férje nagybátyját jellemezve: ,JVtagas termete és arcának szépsége is díszére volt; gondolkodásának méltóságával és karjának erejével is kitűnt a kortársai közül; méltó lett volna az uralkodásra." Miután a bizánci történeti irodalomból még jónéhány példát felsorol, arra a következtetésre jut, hogy „a Ricardusnál olvasható jellemzés Béla királyról elhangozhatott már a bizánci udvarban is, görögül, s körülbelül úgy, ahogyan ezt Anna Komnénénél olvashatjuk a két Nikéforosz Brüenniosz jellemzésénél," s ez aztán elkísérte Bélát egész életére. A híradás tehát a bizánci udvarból kiindulva Magyarországon át német lovagok közvetítésével jutott volna az angol szerzőhöz. Ennél persze rövidebb utat is feltehetnénk. Radulphus de Diceto történeti művéből köztudott, hogy II. Henrik angol király követe, Ricardus Barre a francia, a német és a kelet-római udvar mellett Béla udvarába is eljutott, ahol is átadta királya levelét és átvette Béla válaszát, ha nem csalódunk, ekkor magyar követek is elkísérték hazafelé vezető útján a kor szokásrendjének megfelelően.21 Ha a bizánci eredetű hír magyar közvetítéssel jutott az angol Ricardus Londoniensis tudomására, minden bizonnyal ezt a rövidebb utat járta, nem került a Szentföldön keresztül. Bizonyos megfontolások azonban arra indítanak bennünket, hogy a felfogás gyökereit s angol földre való eljutását más úton keressük. Már Georg Pertz felvetette Londoni Ricardus művének a Monumenta Germanica Historica Scriptores-sorozatában történt kivonatos közreadása során,22 hogy a szerző felhasználta a III. keresztes hadjárat eseményeinek egy francia nyelvű verses összegzését, ma már pontosan tudjuk, Ambroise Estoire de la guerre 20 Sólyom, K: Trois portraits du Moyen Age. Études Finno-Ougriennes 17 (1982-1983) 147-194 = Három középkori portré. Szent László, III. Béla, Álmos. Kortárs 38 (1994) 4. sz. 57-83, itt különösen 72-73. 21 Radulfi de Diceto: Ymagines historiarum. In: Radulfi de Diceto decani Lundoniensis opera historica. The Historical Works of Master Ralph de Diceto, Dean of London. Edited by W. Stubbs. 1-Й. (Rolls Series 68.) London 1876. I, 51: „Rex Anglorum post susceptionem crucis familiarem clericum Ricardum Barre, Luxoviensem archidiaconum, direxit imperatoribus tarn Romano quam Constantinopolitano. Direxit etiam eundem Ricardum Belae regi Hungarorum, scribens in haec verba ..." Vö. Laszlovszky J.: Angol-magyar kapcsolatok a 12. század második felében. Századok 128 (1994) 223-253, különösen 239. 22 Ed. Pertz, MGH SS 27, 190. sk.
