Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Szovák Kornél: Szent László alakja a korai elbeszélő forrásokban (A László-legenda és a Képes Krónika 139. fejezete forrásproblémái) 117
120 SZOVÁK KORNÉL nak,1 6 megfogalmazódtak benne az éppen uralmon lévő királlyal szemben támasztott erénykövetelmények is, vagyis sajátos eszközökkel foglalta össze az állam működésére vonatkozó korabeli nézeteket. Ezek a jelenségek indokolttá teszik, hogy először a legenda szövege kapcsán vegyük szemügyre azt az eszköztárat, mellyel a legendaíró szándékát igyekezett alátámasztani. Ezen vizsgálat elvégzésére legalkalmasabbnak látszik a László testi alkalmasságát bizonyítani kívánó, naturalisztikusan ható László-leírás. Már Horváth János reális mintát sejtett P mester Almos-ábrázolása mögött, s ezt II. Andrásban vélte fellelhetőnek.17 Györffy Györgynek feltűnt a hasonlóság, mely a Gesta leírása és III. Béla király földi maradványainak méretei között mutatkozik.18 Sólyom Károly tüzetesebben megvizsgálta a kérdést, az illető passzust tartalmi szempontok szerint összevetette a Szent Lászlóról legendájában fennmaradt László-leírással, s így nyert következtetéseinek ellenőrzése végett bevonta vizsgálatába a III. Béla testi valójáról fennmaradt leírásokat, a csontjaiból kikövetkeztethető testméreteket és Szent László győri fej-ereklyetartóját, az ún. Szent László-hermát. Kiindulópontja az volt, hogy P mester minden valószínűség szerint ,,ugyanúgy gondolkodott,... mint a Váradi Legenda írója: mivel az utódok gyakran hasonlítanak az ősökre, s egyes vonások egy családon belül öröklődhetnek, az utód tulajdonságait átruházta az elődre," röviden: a középkori irodalomban oly szívesen alkalmazott módszert követve típust ábrázolt. A tanulmány szerzője végül arra a nagyon is valószínű következtetésre jutott, hogy a Szent László-legenda és a Gesta Hungarorum írója előtt egyaránt III. Béla markáns, uralkodói megjelenése lebegett, midőn hőseik említett ábrázolásait szavakba öntötték. Vizsgálata során Sólyom a tanulmányában utalt két, a 12. század végén vagy a 13. század elején fogant szöveg figyelemreméltó tartalmi hasonlóságára, a Szent László-legenda és Londoni Ricardus művének egy-egy passzusára. Ricardus: ,Дех Hungarorum, Bela nomine, in occursum cesarís letus proced.it, vir quidam multiplici nature dote conditus, statura productior, vultu insignis, cui si cetera non suppeterent, sola imperiosi vultus elegantia regno dignissima censeretur. "19 Szent László-legenda: „síaíura quippe procerus ceterisque hominibus ab humero supra preeminens ita, quod exuberante in ipso donorum plenitudine'ipsa quoque corporis species regio dyademate digпит ipsum declararet." 16 Klaniczay G.: Az 1083. évi magyarországi szentté avatások. Modellek, minták, kultúrtörténeti párhuzamok. In: Művelődéstörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk.: Fügedi E. Budapest 1986, 15-32, 297-303, különösen 30, valamint uő.: A középkori magyarországi szentkultusz kutatásának problémái. Történelmi Szemle 24 (1981) 273-286, különösen 276, továbbá az ő nyomán Landgraf I.: A történeti források és a mondák László királya. Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle 27 (1992) 113-121, különösen 113. Klaniczay modelláló törekvéseivel nem érthetek egyet. 17 Horváth J.: Die Persönlichkeit des Meisters P und die politische Tendenz seines Werkes. Acta Antiqua Scientiarum Academiae Hungaricae 19 (1971) 347-382, különösen 359. KurczA: Lovagi kultúra Magyarországon a 13-14. században. Budapest 1988, 198-199. Utóbbi éppen azt állapította meg, hogy a leírás éppen abban tér el Dares szó szerinti követésétől, hogy Almost a lovagkirály jellemzőivel ruházta fel. 18 Györffy Gy.: István király és műve. Budapest 1977, 58. Nagy Károlyról is fennmaradt az a hagyomány, hogy meglehetősen magas volt, de mikor 1861-ben feltárták a sírját, meglepetést okozott a 192 cm-es csontváz, ugyanúgy, mint III. Béla esetében is, vö. Lehmann, В: Das literarische Bild Karl des Grossen vornehmlich im lateinischen Schrifttum des Mittelalters. In.: Uő.: Erforschung des Mittelalters. Ausgewählte Abhandlungen und Aufsätze. (I.) Leipzig 1941, 154-207, különösen 166. 19 MGH SS 27, 200.
