Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Szovák Kornél: Szent László alakja a korai elbeszélő forrásokban (A László-legenda és a Képes Krónika 139. fejezete forrásproblémái) 117
SZENT LÁSZLÓ ALAKJA A KORAI ELBESZÉLŐ FORRÁSOKBAN 119 lecsiszoló, egyeztető magatartása fontos bizonyítéka annak, hogy egyrészt a kérdés legitimista megoldását adó krónikarésznek a XII-XIII. század fordulóján léteznie kellett, de másrészt annak is, hogy ez a legitimista felfogás a maga éles következetességében a XII. század végén már kevéssé volt 'korszerű '."8 Gerics ugyanakkor azt is elismeri, hogy aligha képzelhető el királyábrázolás, mely hőse trónra való alkalmasságát erősebben hangsúlyozná, mint a László-legenda.9 A 12. század végének korszerű felfogása tehát a László-legendából olvasható ki, ennek is a Gerics által kiragadott passzusai hangsúlyozzák ezt a legélesebb körvonalakkal: „Ipsa quoque species regio diademate dignum ipsum declararet. "10 , flatus monstrabat infantulus, qualis esset rex futurus. Providentia nimirum conditoris ... ad similitudinem suam in operis sui vicario, bone spei et venture dignitatis fundamenta coniecit, ut ex prima compositione decoris sui corporis et mentis elegáns puer ostenderet, cuius vicem adultus tenere natus esset. "H „Aderat iam tempus opportunum, quo scilicet Deus ... electum suum declararet."12 Az Isten és választottja, az uralkodó közötti közvetlen kapcsolat ilyesfajta hangsúlyozása erősen hasonlít a Barbarossa Frigyes udvarában (és egyébként ekkoriban egész Nyugat-Európában) tapasztalható felfogásra. A király imago Deiként, ill. vicarius Chris tiként való beállításának nyugat-európai eszmetörténeti hátterét az Isten Bárányát ábrázoló idézőpecsét elemzésekor Kubinyi András ismertette.13 Vajay Szabolcs vázolta fel azt a nagy léptékű változást, mely III. Béla uralkodása idején vagy közvetlenül azt követően az uralmi szimbolika kimunkálása terén bekövetkezett, minden valószínűség szerint ekkor született meg ma ismert formájában a Szentkorona, az országalma, az Árpádok dinasztikus címere, mindennek hátterében pedig ott állt a 12. század végének politikai-kormányzati valósága, az Archiregnum Hungaricum, mely az eszmeiség és a szimbolika síkján egyaránt megalapozást kívánt.14 Marosi Ernő a kései olajfestményről ismert, egykori esztergomi Porta Speciosa márványkép-sorozatából a regnum és a sacerdotium békés osztozkodását vélte kiolvashatónak, egy ilyen ikonográfiái program szintén Nyugaton elterjedt államelméleti gondolatok hazai jelenlétét dokumentálja.1 5 Az említett három jelenség egyaránt arra mutat, hogy III. Béla udvarában különösen erős érdeklődés és igény mutatkozott a királyi hatalom mibenlétének elméleti megalapozása és uralkodói reprezentációban történő kifejezése iránt. Mindamellett, hogy László 1192. évi szentté avatásának minden bizonnyal voltak legitimációs tendenciái is, csakúgy mint Nagy Károly 1165. évi kanonizációjá-8 Gerics J.: Legkorábbi Gesta-szerkesztéseink 106-107. 9 uo. 106. 10 Scriptores rerum Hungaricarum II, 517. 11 uo. 515-516. 12 uo. 517. 13 Kubinyi A.: Isten Bárányát ábrázoló törvénybeidéző pecsét (billog). Folia Archaeologica 35 (1984) 13&-159. 14 Vajay Sz.: Az Árpádkor uralmi szimbolikája. In: Középkori kútfőink ... 339-373. 15 Legutóbb a kérdést összefoglalta Takács /.: Porta patet vitae. (Az esztergomi székesegyház nyugati díszkapujáról.) In: Strigonium Antiquum 2. Kezdés és újrakezdés. A Szent Adalbert székesegyház és Oláh Miklós jubileuma. Szerk.: Beke M. Budapest 1993, 53-60. A Porta Speciosa programjának összefüggéseit P mester Gestájával tárgyalta Szilágyi L.: Az Anonymus-kutatás újabb eredményei és problémái. Századok 123 (1989) 273-297, különösen 288-297.
