Századok – 2000

KÖZLEMÉNYEK - Szovák Kornél: Szent László alakja a korai elbeszélő forrásokban (A László-legenda és a Képes Krónika 139. fejezete forrásproblémái) 117

118 SZOVÁK KORNÉL hogy az idoneista felfogás Kálmán király uralkodása alatt különösen is időszerű volt, ez támpontot nyújt az abszolút kronológia meghatározásához is. Tekintve, hogy szinte az összes 12. századi Árpád-házi uralkodónak külföldi támogatást élvező trónkövetelővel kellett szembenéznie, különös jelentőséggel bút az uralom birtoklásának eszmei alátámasztása, ezt pedig elsősorban a krónikás feljegyzések szemléletének mindenkori korszerűsítésével, átdolgozásával lehetett leginkább elérni. A korai krónikaszövegek szemlélete bizonyítottan hatással volt a később élt krónikaírók által létrehozott szövegekre — így nem egy esetben mutatható ki egyazon krónikafejezeten belül két, egymással ellentétes álláspont érvényesülése —, de nem maradt hatástalan azon művek szövegére sem, amelyek a krónikákat forrásul használták. Közismert, hogy a László-legenda a krónikakompozícióéval azonos szövegrészeket tartalmaz. Ezekről megállapítást nyert a szakirodalomban, hogy egy korai krónikából kerültek a legenda szövegébe, nem véletlen tehát, hogy a legendában minden korábbinál élesebb körvonalakkal domborodik ki László ábrázolása kapcsán a keresztény erények uralomra jogosító mivoltának hangsúlyozása. Mivel Szegfű Lászlónak ezen kérdésben közzétett tanulmánya3

pusztán tartalmi megfigyelésekre szorítkozik, Gerics Józsefé viszont a László-legendák egymáshoz való viszonyát hagyja figyelmen kívül,4

indokoltnak látszik a László ábrázolás egyes kérdéseit újfent szemügyre venni. Alábbi megjegyzéseink a László-legenda és a krónika fenti szempontból további tanulságokkal szolgáló szöveghelyeire vonatkoznak. A legenda László-ábrázolása Az 1152-ig bő szövegezésben rendelkezésünkre álló krónikának az eseményekkel nagyjából egykorú szövegezéséből aprólékos mikrofilológiai vizsgálatokkal sikerült megállapítani különböző krónikaíróknak a keresztény idoneitas, illetve a dinasztikus legitimitás alapján megfogalmazott nézeteit.5

E két felfogás ütközőpontjában Szent Lászlónak és testvéreinek Salamonnal, a törvényesen felszentelt királlyal a 11. század végén dúlt viszálya helyezkedik el.6

A trónharcok eseménymenetének megítélése valószínűleg III. István alatt a korábbi, határozottan idoneista beállítottságú szöveghez képest jelentősen megváltozott, a korábban alkalmasságot hirdető felfogás helyett a törvényesen megkoronázott uralkodó eljátszhatatlan trónjogának hangoztatására került a hangsúly. Ennek a felfogásnak látszatra szöges ellentétét mutatja a László idoneitását végletesen hangsúlyozó7 László-legenda, de Gerics József ennek szövegében is megállapította a letompított legitimista felfogás meglétét, melyről úgy vélekedett, hogy „a legenda szögleteket 3 Szegfű L.: I. László ilakja a középkori forrásokban. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei 1978. Első rész. 37-46. 4 Gerics J.: Krónikáink és a Szent László-legenda szövegkapcsolatai. In: Középkori kútfőink kritikus kérdései. Szerk.: Horváth J. - Székely Gy. (Memoria saeculorum Hungáriáé 1.) Budapest 1974, 113-136. 5 Gerics J.: Legkorábbi gesta-szerkesztéseink 88. s köv. Sok tekintetben Gericcsel ellentétes módon ítéli meg az egyes szövegrészek korát és eszmetörténeti aktualitásait Kristó Gy.: Legitimitás és idoneitás. (Adalékok Árpád-kori eszmetörténetünkhöz). Századok 108 (1974) 585-621. 6 Bartoniek E.: A magyar királyválasztási jog a középkorban. Századok 70 (1936) 359-406, különösen 375-378. 7 Bartoniek E. in: Scriptores rerum Hungaricarum П, 513.