Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Szovák Kornél: Szent László alakja a korai elbeszélő forrásokban (A László-legenda és a Képes Krónika 139. fejezete forrásproblémái) 117
Szovák Kornél SZENT LÁSZLÓ ALAKJA A KORAI ELBESZÉLŐ FORRÁSOKBAN (A László-legenda és a Képes Krónika 139. fejezete forrásproblémái) A politikai körülmények folytán korai, 11-12. századi történetíróinkat erősen foglalkoztatta a hatalomgyakorlás mikéntje. A kérdésben a Karoling kortól fogva folyamatosan kimunkált, egymástól jól elhatárolható eszmék álltak szemben egymással, melyeknek lecsapódása krónikáinkban a 11. század második felében lezajlott trónküzdelmek ábrázolása kapcsán figyelhető meg.1 1. András király ugyanis öccsének, Béla hercegnek tett ígérete ellenére Salamon nevű gyermekét kenette királlyá, halála után az uralom mégis I. Béla kezébe került. Bár az ő halála után egy bő évtizednyi időre András fiának sikerült hatalomhoz jutnia, a Béla-fiak, Géza és László hercegek azonban VII. Gergely pápa eszmei támogatása mellett a császárt segítségül hívó Salamont végül megfosztották trónjától, s annak ellenére, hogy Salamon 1087-ig életben volt, meg is tartották az uralmat, amely immár I. Béla ágán öröklődött tovább. Az uralomgyakorlás jogossága kérdésében ily módon két felfogás különült el egymástól. Az egyik szerint Salamon a királykenéssel eljátszhatatlan jogot (ius legitimum) nyert a hatalomra, a másik nézet ezzel szemben az volt, hogy Salamon uralmával szemben unokatestvéreit a tetteikben {opera) kifejezésre jutó keresztény erényeik (virtutes) tették alkalmassá (idoneus) a trónra. A Karoling állammisztika gondolatköre ugyan már Szent Istvánnak a fiához intézett Intelmeiben is tételes és szabatos megfogalmazást nyert, pontos terminológiájának használata pedig a krónika korábbi szövegein is megfigyelhető,2 az alkalmasság, illetve a törvényesség uralomra jogosító mivoltáról vallott felfogás valamelyikének hatása azonban a Salamon és a hercegek küzdelmét előtáró krónikarész szinte minden fejezetén kimutatható, s a krónika korai eredetű szövegeinek belső időrendjét illetően következtetések levonására ad lehetőséget. A kérdés lényege, hogy az idoneista felfogást tükröző szövegrészek keletkeztek-e korábban, s a legitimitás uralomra jogosító tételét valló író már ennek ismeretében hozta létre saját folytatását, vagy éppen fordítva. Mivel más forrásból tudni lehet, 1 Gerics J.: Legkorábbi gesta-szerkesztéseink keletkezésrendjének problémái. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 22). Budapest 1961, 88-112. 2 Az 1042. év eseményeinek leírásakor a Krónika elmondja, hogy a püspökök és az előkelők keresték, hogy vajon találnak-e valakit az országban a királyi nemzetségből, aki alkalmas lenne az uralomra (qui ad gubernandum regnum esset ydoneus), s megszabadítaná őket Péter zsarnokságától (tyrannide). Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum. 1-П. Edendo operi praefuit E. Szentpéteiy. Budapest 1937-1938, I, 324-325.
