Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Zsoldos Attila: Confinium és marchia. (Az Árpád-kori határvédelem néhány intézményéről) 99
116 ZSOLDOS ATTILA letében kialakított székely ispánság10 5 főbb vonásai — a megyeszervezettől független, határvédelmi funkcióval (is) rendelkező, önálló ispánság — szembetűnően egyeznek a (szerémségi) marchia ismert jellemzőivel. Az új elemek között említhető ugyanakkor a német és a johannita lovagrendeknek a határvédelemmel öszszefüggő, s mindkét esetben kudarcba fulladó letelepítése a Barcaságban, illetve a Szörénységben.106 Az átalakulás említett folyamatában mindenekelőtt a várispánságok intézményének a 13. század folyamán bekövetkező megroppanása, majd a 13-14. század fordulója körüli évtizedekben végbemenő felbomlása jutott szerephez, párhuzamosan a tatárjárás után nagy számban épített várak megjelenésével10 7 és a várispánsági központok Ziospesközösségeinek kiváltságolásával.10 8 105 A székelyispán tisztségének első okleveles említése IV Béla 1235. évi oklevelében szerepel egy 1228. évi esemény (vö. Senga Toru: Béla királyfi bolgár, halicsi és osztrák hadjárataihoz. Századok 122. (1988) 41-48.) előadása során „comes et ductor Siculorum" formában (CDES II. 4.). Említést érdemel, hogy az 1146. évi Fischa menti csata leírásakor Freisingi Ottó a magyar elővéd két csapatának élén egy-egy ispánt (comes) szerepeltet (Cat. font. III. 1768.). Mivel a magyar krónikák párhuzamos előadásából kitűnik, hogy az elővédet a besenyők és a székelyek alkották (SRH I. 456.), okkal merülhet fel az az elgondolás, hogy a székelyispán tisztsége már 1146-ban is létezett. Megnehezíti azonban az adatok effajta értelmezését, hogy külső szemlélőként a német püspök nem feltétlenül tekinthető jól értesültnek a székelyek igazgatásának kérdését illetően, ugyanakkor viszont nyilvánvaló, hogy valamilyen módon már a 11-12. században is megtörtént a székelyek beillesztése a Magyar Királyság intézményrendszerébe. Bár erről nincsenek ismereteink, az aligha tagadható, hogy a lehetséges megoldások között számolnunk kell egy — a territoriális jelleget alkalmasint nélkülöző — székely ispánság létével már a délkelet-erdélyi székely ispánság létrejötte előtt is. 106 1211: Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen I. Ed. E Zimmermann, C. Werner. Hermannstadt 1892. 11-12, vö. 73-76.Pauler Gy.: i. m. II. 44-45. és 92-94, valamint Szűcs Jenő: Az utolsó Árpádok. Bp. 1993. 18-19. 107 Ld. pl. 1265: CD IV/3. 257, vö. 1275: RA II/2-3. 14.; 1274: UB II. 62-63.; 182: ÁÚO XII. 355. stb. 108 Ladányi Erzsébet: Sopron és a normandiai katonai kommunák. Hadtörténelmi Közlemények 109. (1996) 3-10, vö. még Uő: Az önkormányzat intézményei és elméleti alapvetése az európai és a hazai városfejlődés korai szakaszában. Bp. 1996. 137-140.
