Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Zsoldos Attila: Confinium és marchia. (Az Árpád-kori határvédelem néhány intézményéről) 99
AZ ÁRPÁD-KORI HATÁRVÉDELEM NÉHÁNY INTÉZMÉNYÉRŐL 115 tárvédelem korai intézményrendszerére vonatkozóan az alábbi következtetések vonhatók le. A határvédelem legáltalánosabb, s vélhetően legkorábbi intézményei a határ menti vármegyék várispánságai voltak. E megyék „határvármegye" jellegét az adta meg, hogy az ország „határvidékei", a confiniumok ezen megyék területéhez számítottak, s a „határvidékek őrei" (custodes confíniorum) az említett megyékben működő várispánságok sajátos, a határvédelemmel közvetlenül összefüggő szolgálatot ellátó várnépei voltak. Egyes határvármegyék esetében a confiniumokra telepített őrök mellett az ispánsági vártól megkülönböztetendő, de szervezetileg a várispánsághoz tartozó határvárak egészítették ki a határvédelem rendszerét. A határvédelem további — de még mindig korai, azaz Szent István-kori — kiépítése során keltek életre a megyei háttérrel nem rendelkező határvárispánságok. Ezekkel elsősorban az ország leginkább veszélyeztetett nyugati és déli határai mentén találkozunk, ami egyértelművé teszi: kialakításuk hátterében az a szándék állt, hogy sűrűbbé tegyék a határvédelem intézményeinek hálózatát ezeken a területeken. További kutatásokat igényel annak a viszonynak a pontos feltárása, amely a 13. századot megelőzően a határvárispánságok és a központjukul szolgáló várnak helyet adó vármegye — és annak várispánsága — között volt. Néhány korai időkből való, illetve azokra utaló forrásadat ugyanis azt sugallja, hogy eredetileg a Szolgagyőr-típusú várispánságok nem voltak önállóak, hanem a — központjuk szerint — területileg illetékes megyésispán joghatósága alá tartoztak. Ha ez valóban így volt, akkor elsősorban ezek lehettek azok a várak, amelyek élére esetenként szolgát állított a király.10 1 A különböző határvédelmi intézmények sajátos kombinációját a soproni példa szemléltetheti, ahol is Sopron határvármegye várispánságához határvárak is tartoztak (Babót és talán Kapuvár)10 2 s a megye területén határvárispánság (Locsmánd) is létesült. Ez a struktúra inkább a nyugati végekre lehetett jellemző, hiszen a határvárispánságok többsége (Bolondóc, Szolgagyőr, Sempte, Locsmánd, Karakó) a Német-római Birodalommal határos területekről ismert, míg délen feküdt az egyetlen olyan határispánság, amelynek egykori léte kétségtelennek tekinthető. Ennek földrajzi fekvése szerfelett valószínűvé teszi azt az elgondolást, hogy létrehozását a Nyugat-Európát a Balkánnal összekötő szárazföldi útvonal Magyarországot elhagyó szakaszának ellenőrzése indokolta. Nem lehetetlen tehát, hogy hasonló határispánság létesülhetett ugyanezen útvonal magyarországi szakaszának másik végpontján, a Mosoni kapu103 táján. Ennek feltételezését a Sebes marchiora vonatkozó 1039. évi adat egyfajta értelmezése is lehetővé teszi.10 4 A határvédelem ezen korai intézményrendszere a későbbiekben részint új elemekkel bővült, részint átalakult. A 13. század második harmadára a határispánság (marchia) típusa eltűnt, bár megjegyzendő, hogy az Erdély délkeleti szeg-101 Szt. István П. 16. c. (Závodszky L.: i. m. 155.) 102 Ha beigazolódnék Kristó Gyula feltevése arról, hogy az eredeti ispáni központ Sopron helyett Kapuvár lett volna, akkor az említett struktúra értelemszerűen akként módosulna, hogy a soproni lenne a kapuvári ispánság határvára, s nem fordítva. 103 SRH I. 357., vö. Kristó Gy. - Makk F. - Szegfű Gy.: i. m. 648-650. 104 VÖ. Kristó Gy.: A vármegyék i. m. 301-302. - Kristó Gyula részben más megfontolások alapján számol egy korai nyugat-magyarországi határispánság létével, ld. Kristó Gy.: Oroszok i. m.
