Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Zsoldos Attila: Confinium és marchia. (Az Árpád-kori határvédelem néhány intézményéről) 99
114 ZSOLDOS ATTILA szerémi főesperesség területével együtt, s nem csupán a marchiai főesperességet alkotó nyugati részt. Jóval valószínűbbnek tűnik, hogy esetünkben inkább Borsova vármegye és a borsovai főesperesség példája alkalmazható, ahol is a vármegye felbomlását követően — egyfajta nyelvi konzervativizmus érvényesüléseképpen — továbbra is borsovainak mondták a főesperességet. Ehhez persze az kellett, hogy előzőleg közel másfél évszázadon keresztül párhuzamosan létezzen egymás mellett Borsova vármegye és a borsovai főesperesség.96 A marchiai főesperesség elnevezésére — a borsovai példát alapul véve — kielégítő magyarázatnak tekinthető annak feltételezése, hogy a szerémségi marchia még évtizedekkel a 11. század végét követően is létező igazgatási egység volt, jóllehet Szerém megye kialakulásával kiterjedése hozzávetőleg a marchiai főesperesség területére szorult vissza. Ezt a megoldást látszik alátámasztani az a megfigyelés is, mely szerint a valkói várispánság földjei feltűnő módon hiányoznak a főesperesség területéről.9 7 A jelenség magyarázata alkalmasint abban lelhető fel, hogy ezen vidék eredetileg nem tartozott Valkó megyéhez, hanem attól független határispánság volt. Bátorítja a feltevést, hogy a szerémségi marchia határőrei között számításba vehető szerémségi muszlimok közössége még 1220 táján is létezett.9 8 A (szerémségi) marchia élén Kálmán törvénye szerint ispán állott, a kérdés mármost az, hogy ez az ispánság mi módon illeszkedett a vármegyék és várispánságok rendszerébe. Mivel a marchia 'határvármegye'-ként való értelmezése az előzőekben elmondottak miatt elesik, okkal gondolhatjuk a kifejezés szabatos megfelelőjének a 'határispánság'-ot. Az így értelmezett marchia szükségképpen kívül állt a megyeszervezeten, s erre Kálmán említett törvényének szövegében is találunk — igaz, meglehetősen halvány — utalást. A törvény rendelkezése szerint a marchia ispánjának négy hadi lóval (equis exercitualibus) ellátva kellett útnak indítania a királyhoz hírvivőit. Ugyanez a törvénycikkely más összefüggésben is említést tesz „hadi lovak"-ról, elrendelvén, hogy amikor a király vagy a herceg valamely megyébe látogat, vezessenek elé egy ilyen lovat.99 A két említés között szembetűnő az a különbség, hogy az utóbbi esetben — amikor is kétségtelenül a megyéről van szó — a lovak a „megyei" (megalis) jelzővel szerepelnek, míg a marchia ispánjának követei által használt lovaknál hiányzik ez a jelző. Hogy ez az apróság jelentőséggel bírhat, azt az valószínűsíti, hogy ugyanez a törvénycikk megint csak a „két megyei bíró" (iudices II megales) formában említi meg a megyénként két-két önálló bírói kerületben ítélkező királybírákat,10 0 s így nem indokolatlan bizonyos fokú következetességet feltételezni e tekintetben a törvény megfogalmazásával kapcsolatban. A 11. századi törvényekben szereplő confinium és marchia kifejezések vizsgálatának eredményeiből — feltéve persze, hogy azok helyesek — a magyar ha-96 Borsovára ld. Györffy Gy.-. Tört. földr. i. m. I. 520-523.; Németh Péter-. Borsova határvármegye kialakulása. Debrecen 1975.; Kristó Gy.: A vármegyék i. m. 421-425. 97 Kristó Gy.: A vármegyék i. m. 303. 98 Szűcs Jenő: Két történelmi példa az etnikai csoportok életképességéről. In: Magyarságkutatás. A Magyarságkutató Csoport évkönyve. Főszerk. Juhász Gyula. Bp. 1987. 18-20. 99 Kálmán I. 36. c. (Závodszky L.: i. m. 188.) 100 A királybírákra összefoglalóan ld. Váczy Péter: A magyar igazságszolgáltatás szervezete a XI-XII. században. Miskolc 1930.
