Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Zsoldos Attila: Confinium és marchia. (Az Árpád-kori határvédelem néhány intézményéről) 99
AZ ÁRPÁD-KORI HATÁRVÉDELEM NÉHÁNY INTÉZMÉNYÉRŐL 113 marchia ispánja, követei útján értesítse arról a királyt.8 9 A szakirodalom által feltárt adatok száma tehát meglehetősen csekély, s ráadásul a két külföldi forrás által fenntartott említés esetében az sem áll vitán felül, hogy valóban témánkhoz tartoznak. Nem zárható ki ugyanis sem az, hogy az Altaichi Evkönyvek szerzője valamelyik határmenti magyar vármegye — „határvármegye" — ispánját tekintette a maga fogalmai szerinti marchionak — azaz „őrgróf'-nak —, miként az sem lehetetlen, hogy a marchia Ruthenorum egyszerűen csak az 'oroszok felé eső határvidék' formában értelmezendő. A Szerémség Marchia neve és Kálmán említett törvénye ugyanakkor kétségtelenné teszik, hogy a marchia intézménye jelen volt az Árpádok királyságában, s valamiképpen a határvédelemmel állt összefüggésben. A „határvármegye" fogalmának használói a kifejezést e fogalom latin nyelvű megfelelőjének tartják, a marchiot pedig az ilyen megye ispánjának.90 E megfeleltetéssel szemben azonban kételyt ébreszt annak megfontolása, hogy a marchia 'határvármegye' jelentésének elfogadásából következően jónéhány marchiaval kellene számolnunk az országban, éppen annyival tudniillik, ahány határmenti megye volt. Ez esetben viszont nehezen lenne megválaszolható az a kérdés, hogy az ország számos területére alkalmazott közszó miképpen válhatott csupán egyetlen vidék, jelesül a Szerémség tulajdonnevévé. Ez az ellentmondás a legegyszerűbben oly módon oldható fel, ha feltételezzük: marchiaxiak nevezett intézmény csak a Szerémségben létezett, vagy — tompítva e kijelentés élét — legalábbis ott működött elég hosszú ideig ahhoz, hogy a szerémségi marchia, nevet adván az egész vidéknek, „a" Marchiavá válhasson. A szerémségi marchia létével azonban a kutatás eddig csak egy rövid időszakot, a 11. századot illetően számolt, felbomlásának idejét részint 1072 utánra,91 részint az 1075 és 1096 közötti évekre9 2 helyezve. A lényeget tekintve egymáshoz közel álló vélekedések nehezen egyeztethetőek össze azzal a már említett ténnyel, hogy a pécsi püspökség egyik főesperessége utóbb „marchiai" (de Marchia) néven szerepel. A főesperességek kialakulását ugyanis all. század végéhez lehet kötni, s ezen egyházkormányzati intézmények területi szempontból az az idő szerinti világi igazgatási egységekhez igazodtak,93 amelyek azonban, amint arra a győri egyházmegye pápai vagy a veszprémi püspökség segesdi főesperessége figyelmeztet, nem feltétlenül voltak vármegyék. Ha a szerémségi marchia valóban felbomlott volna all. század vége előtt, magyarázatra szorulna, hogy miképpen kaphatta a főesperesség egy (már) nem létező igazgatási egység nevét. Elvileg ugyan feltételezhető lenne, hogy a főesperesség neve nem a már megszűnt marchiavá, hanem a Marchia tájnévre utal — ez esetben analógiaként kínálkoznék az egri püspökség kemeji főesperessége94 —, csakhogy a marchia mint tájnév az egész Szerémséget jelentette,9 5 az annak keleti részén fekvő, a kalocsai főegyházmegyéhez tartozó 89 Kálmán I. 36. c. (Závodszky L.: i. m. 188.) 90 Ld. pl. Györffy Gy.: István király i. m. 208.; Kristó Gy.: A vármegyék i. m. 192. 91 Györffy Gy.: A szávaszentdemeteri i. m. 340. 92 Kristó Gy.: A vármegyék i. m. 302., 456-457. 93 Összefoglalóan ld. Kristó Gy.: A vármegyék i. m. 214-235. 94 Kemejre Id. Györffy Gy.: Tört. földr. i. m. III. 106-107., vö. még Kristó Gy.: A vármegyék i. m. 405-406. 95 Györffy Gy.: A szávaszentdemeteri i. m. 338-339., Kristó Gy.: A vármegyék i. m. 301.
