Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Zsoldos Attila: Confinium és marchia. (Az Árpád-kori határvédelem néhány intézményéről) 99
112 ZSOLDOS ATTILA helyetteseként gyakorolt joghatóságot a várnépbeliek felett.7 9 Mindazon rendelkezések, amelyek az udvarispánnak a szőlőművesek feletti bíráskodását szabályozzák, az őrök kiváltságlevelében is feltűnnek, ám azzal a különbséggel, hogy a szöveg megfelelő helyein ott nem az udvarispán, hanem az őrnagy szerepel. A szőlőművesek és az őrök oklevelének egybevetése révén kibontakozó kép az őrnagyi tisztség legszembetűnőbb jellemzőjeként azt mutatja, hogy az olyan hatásköröket és jogokat egyesített magában, amelyek más várnépbeli csoportok esetében megoszlottak a száznagy, az udvarispán és a vár(megyés)ispán között. Ez a sajátos helyzet minden bizonnyal annak következményeként állt elő, hogy az őrnagy egyszerre volt — a száznagy helyett — az őrök közvetlen várszervezeti elöljárója és az ispáni hatalom — viszonylag széles hatáskörrel felruházott — képviselője a távoli confiniumonß 0 A Szent László-kori confinium-említéseket tehát nem lehet a várispánságoktól független határispánságokkal összefüggésbe hozni, egy efféle intézmény létét mindazonáltal nehéz lenne tagadni. Forrásainkban ugyanis, ha nem is gyakran, felbukkan a marchia kifejezés, mely 'határvidék, határőrgrófság' értelemben volt használatos a középkor latinságában.8 1 Az Árpádok királyságában, amint arról már szó esett, egy terület, nevezetesen a Szerémség tulajdonneveként (is) szerepel ez a közszó,8 2 s ezért a kutatás egyöntetűen feltételezi, hogy a Duna és a Száva között egy marchia létezett egykoron. Maga a kifejezés — eltekintve a Szent István neve alatt ránk maradt, s a német császári oklevéladás hatását tükröző oklevelek marc/uo-említéseitől83 — felbukkan még az Altaichi Evkönyvek tudósításai között, ahol is az 1039. évnél megemlékeznek bizonyos Sebes marchio Ungarie haláláról,8 4 valamint Konrád salzburgi érsek életírásában, mely szerint a főpap követe felkereste a marchia Ruthenorumban tartózkodó magyar királyt.85 Az előbbi adat az ország nyugati határvidékéhez köthető,8 6 az utóbbi inkább az északkeletihez,8 7 bár van vélemény, mely ezt is a nyugati végekre, a mosoni Oroszvár környékére vonatkoztatja.8 8 Szerepel végül a kifejezés Kálmán király ún. I. törvényében, mely elrendeli, hogy ha valamely fontos hírről szerez tudomást a 79 Holub József : A főispán és alispán viszonyának jogi természete. In: Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére. Szerk. Szentpétery Imre. Bp. 1917. 190-191.; Uő: Zala megye története a középkorban I. A megyei és egyházi közigazgatás története. Pécs 1929. 38-39. 80 Vo. Zsoldos A.: Jobagio castri i. m. 262. 81 Glossarium Mediae et Infimae Latinitatis. Conditum a Carolo du Fresne domino du Cange. Editio nova 1-Х. Niort 1883-1887. V 270.; Novum Glossarium Mediae Latinitatis de anno DCCC usque ad annum MCC. "Ma" Huic fasciculo conflciendo praefuit E Blatt. Hafniae 1959. 159. (vö. még uo. 191.); Mediae Latinitatis lexicon minus. Composuit J. E Niermeyer. Leiden 1976. 654. (vö. még uo. 651.) 82 A kifejezést a korai magyar oklevelek használják 'birtokhatár' értelemben is, ld. DELA I. 183-185., 250-252, 259-260. 83 DHA I. 40, 53, 58, 80, 119. 84 Cat. font. I. 93. 85 Cat. font. III. 2326. 86 Veszprémy L.: i. m. 256. 87 Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt I—II. Bp. 1899. I. 476. (436. sz. jegyz.) 88 Kristó Gyula: Oroszok az Árpád-kori Magyarországon. In: Uő: Tanulmányok az Arpád-korról. Bp. 1983. 202-207.
