Századok – 2000

TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A főispáni kar társadalmi összetételének alakulása a két világháború közötti Magyarországon 1029

A FŐISPÁNI KAR A HORTHY-KORSZAKBAN 1093 alkottak csoportot, így csak az jegyezhető meg, hogy közülük 1-2 személy mindig szerepelt a főispáni karban. *** A két világháború között főispáni kinevezésre leginkább a nemesi származású, jogi végzettségű vármegyei (részben állami) tisztviselőknek, illetve tisztviselői múlttal rendelkező földbirtokosoknak és politikusoknak volt legnagyobb esélyük. Ez az esély különösen a harmincas évek második felében, Kozma Miklós és Széli József belügyminisztersége alatt, még inkább megnőtt. A főispáni kar társadalmi háttere lényegesen nem alakult át a vizsgált időszakban, noha hosszú távon a jogi képzettség szerepe némileg csökkent. Kinevezésre számíthattak még — a húszas évek első felében — az ügyvédek, valamint — inkább a harmincas években — a volt katonatisztek (birtokosok és politikusok). A harmincas évek elejére, 1932 körül átmenetileg megnőtt a közép- és nagybirtokkal rendelkezők és a „gazdálkodók" aránya is, ugyanakkor a volt képviselő-főispánok száma, ugyancsak átmenetileg, lecsökkent. Döntően negyvenes, ötvenes éveikben járó személyeket, kezdetben tehát az 1870-es és 1880-as, a harmincas években már nyomatékosabban az 1880-as, illetve 1890-es években születetteket neveztek ki. Különösen 1935-től volt hangsúlyosabb a fiatalabb generációk jelenléte. Általában, de korántsem minden esetben, a törvényhatóság többségének megfelelő vallású személyt neveztek ki, országos arányukhoz viszonyítva valamelyest nagyobb számban protestánsokat, mint a katolikusokat. A korszak végére egyre nagyobb szerepe lett a helyi kötődésnek is. Mindezek a mutatók azonban — az újabb generációk belépését leszámítva — csak kisebb ingadozást mutattak. Nagyobb arányú és jellegzetes elmozdulás csak a „tipikus életutak" vizsgálatánál figyelhető meg. A húszas években a tisztviselők súlyának csökkenésével párhuzamosan a földbirtokosok aránya folyamatosan nőtt, míg a harmincas években a tendencia megfordult, és a hivatalnoki réteg lett ismét a legnagyobb csoport. A harmincas évek közepén különösen jellemző a miniszteriális tisztviselők fokozottabb jelenléte. 1939-ben megint változott a kép: földbirtokosok súlya nőtt meg leginkább. Ugyancsak jellegzetes a húszas évek második felében az ügyvédek és a „politikusok" nagy aránya, mindkettő a kar politikus-közéleti hátterét, jellegét erősítette. A főispáni kar többsége egy viszonylag jól körülhatárolható csoportból került ki, társadalmi értelemben tehát viszonylag szúk volt a rekrutációs bázisa. A társadalmi zártság azonban nagyfokú személyi nyitottsággal járt együtt, hiszen a hivatal természete nagyarányú fluktuációt, kicserélődést tett lehetővé. Ez eredményezte azt, hogy a társadalmi háttér változatlansága ellenére a személycserék nyomán a főispáni kar politikai arculata fokozatosan megváltozott. A kiválasztás szempontjai természetesen minden egyes főispánnál mások lehettek és időben is változhattak, az illető személyének és a vármegye, város helyzetének függvényében. Az arisztokraták és nagybirtokosok által uralt Fejér megyében például, legalábbis a húszas években, célszerű volt nagybirtokos arisztokrata főispánt kinevezni: Nagy Pál „sismándi középbirtokosnak nincs akkora tekintélye, még hivatali funkciójánál fogva sem, hogy a mágnásokat legalább a kormány iránti tiszteletre