Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A főispáni kar társadalmi összetételének alakulása a két világháború közötti Magyarországon 1029
A FŐISPÁNI KAR A HORTHY-KORSZAKBAN 1091 rossy György ugyancsak helyi szolgálatból ült Temes vármegye és Temesvár főispáni székébe 1918 elején. Az ellenforradalmi Károlyi-kormányban belügyi államtitkár volt, majd 1919-ben a Friedrich-kormány nyugdíjazta. 1931-es főispáni kinevezéséig jószágigazgatóként dolgozott Zselinszky Róbert birtokain. Torontál megyei hivatalnokként kezdte pályáját a már többször említett Feilitzsch Berthold. 1897 és 1906 között Szabolcs vármegye főispánja, ezután a közigazgatási bíróság bírája 1920-ban történő nyugdíjazásáig. Nyilvános pozíciót nem vállalt, azonban az EKSZ vezérintézőjeként befolyásos személy. Mindenesetre az 1920-as évek közepén már ő is Bethlen segítségére szorult, és végül 1927-ben főispánná is kinevezték. Voltak a főispánok között olyanok, akik egészen „szabálytalan" pályát futottak be, így egyik fenti kategóriába sem lehetett őket beleerőszakolni. A gyógyszerész-egyetemi tanár Tukats Sándort és a kereskedő-földbirtokos és politikus Lichtenstein Lászlót már többször említettük. Előbbit ugyan értelmiségként az ügyvédekhez lehetne sorolni, de annak a csoportnak homogén jogászi jellege ezt mégsem indokolja. Hasonló megfontolásból, azok tisztviselői múltja miatt nem soroltam a politikusok közé Lichtensteint, még ha birtoka, gazdasági pozíciói és képviselősége révén helyzete (különösen 1938-as kinevezése előtt) sokban hasonlított az oda sorolt Erdőhegyi Lajoséhoz. A további két „besorolhatatlan" személy inkább a tisztviselőkhöz közelíthető. Széli József különböző erdélyi megyékben hivatalnok, 1908 és 1917 között pedig Fogaras vármegye főispánja volt, majd egy ideig József főherceg mellett dolgozott. 1918-ban Kisküküllő megyében lévő birtokaira vonult vissza, ám a román megszállás elől egészen Drezdáig menekült. Hazatérése után az Országos Földbirtokrendezési Bíróság bírája, 1925-ben aztán Zemplén főispánja lett. (A vármegyei tisztviselőktől eltérően őt nem közvetlenül megyei hivatalból nevezték ki, ezért nem szerepel ott.) Radocsay László pályája még változatosabb: a jogi doktorátus és az ügyvédi oklevél megszerzése után éveken át ügyvédi tevékenységet folytatott Temesvárott, majd közszolgálatba lépett: 1912-től Temes vármegye alügyésze, 1914-től pedig Temesvár főjegyzője volt. A románok a hűségeskü megtagadása miatt felmentették, így Magyarországra jött. 1920-ban a Közélelmezési Minisztérium Csanád megyei kirendeltségére osztották be, 1924-től pedig főispáni kinevezéséig, 1934-ig a Duna-Tiszaközi Körzeti Mezőgazdasági Hitelszövetkezet ügyvezető igazgatója volt. 13. táblázat: a főispáni kar megoszlása az egyes „típusok" között 1924 1925 1926 1927 1928 1929 1930 IB6I 1932 1933 1934 1935 1936 1937 1938 1939 helyi tisztviselő 10 7 8 6 6 6 5 5 4 6 6 6 6 8 11 13 állami tisztviselő 2 3 3 3 3 2 2 1 2 2 1 2 3 4 5 1 földbirtokos 8 8 8 9 9 8 9 11 12 11 11 13 12 10 11 15 ügyvéd 4 4 4 5 5 5 5 3 2 2 2 0 1 1 0 1 „politikus" 1 1 1 3 3 4 5 4 2 3 3 3 3 2 4 4 egyéb 0 1 1 1 1 1 1 1 2 1 2 1 1 1 2 2 a kar létszáma 25 24 25 27 27 26 27 25 24 25 25 25 26 26 33 36
