Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A főispáni kar társadalmi összetételének alakulása a két világháború közötti Magyarországon 1029
1090 TAKÁCS TIBOR Erdőhegyi Lajos esete annyiban más, hogy a vármegyei hivatal feladása (1918) és a képviselőség (1922-1929) mellett orosi mintagazdaságában gazdálkodott, és a közgazdasági életben is aktívan részt vett, elsősorban helyi szinten. A két cikluson keresztüli képviselőség azonban a „politikusokhoz" sorolja őt is. Borbély-Maczky Emil és Szilágyi Lajos esetében a volt katonatisztek politikai szerepvállalása figyelhető meg. Utóbbi 1916-tól képviselő (természetesen leszámítva az 1918-1920 közötti időszakot), közben Bihar kormánybiztos-főispánja. 1920-tól számítva a negyedik ciklusát töltötte a képviselőházban, amikor 1933-ban Bihar vármegye élére nevezték ki. Borbély-Maczky a világháború végén vonult vissza bótai birtokára. 1920-ban kapcsolódott be a politikai életbe:14 7 előbb nemzetgyűlési képviselő, majd Borsod főispánja, ám Gömbössel együtt ő is elhagyta a kormánypártot. 1926-tól ismét képviselő, fajvédő programmal. Gömbös visszatérése után „levegőben lógott" az újabb főispánsága,14 8 1930-ban ki is nevezték Borsod, Gömör és Kishont élére. A politikusokhoz soroltam a felvidéki magyar mozgalom vezetői közül azokat, akik emellett más számottevő tevékenységet nem folytattak és földbirtokuk sem volt. Körmendy-Ekes Lajos 1920-1925 között a csehszlovák nemzetgyűlés képviselője volt; kiutasítását követően Magyarországon rövid időn belül főispánná nevezték ki. Koczor Gyula a felvidéki Magyar Nemzeti Párt, majd az Egyesült Magyai- Párt egyik országos vezetője, 1925-1929 között csehszlovák képviselő volt. Pályafutásukban a politika elsőbbsége akkor is nyilvánvaló, ha tudjuk, hogy Körmendy-Ekesnek divatáru-üzlete volt Kassán, Koczor pedig iparosként működött. A felvidéki politikus-főispánok jellegzetes alakja azonban kétségtelenül Korláth Endre. Korláth előbb ügyvédeskedett, majd Ung megye főügyésze lett. A csehek elbocsátották, ezután a felvidéki és a kárpátaljai magyar mozgalmak egyik legaktívabb vezetője, egy sor egyesület elnöke, több kisebbségi lap szerkesztője, kiadója, amellett református egyházmegyei főgondnok, konventi és zsinati tag. 1923-tól a csehszlovák nemzetgyűlés képviselője illetve a szenátus tagja, ezenkívül „Tűzoltó" fedőnévvel és 280-as számmal a magyar kormány fizetett ügynöke is volt.14 9 A „politikusokhoz" soroltam azokat is, akik nem formális pozícióik, hanem informális kapcsolataik, múltjuk révén szerepelhetnek ebben a csoportban. Oszszesen 3 főről van szó; valamennyien vármegyei szolgálatban kezdték pályájukat, még a dualizmus éveiben főispánok is lettek, a háború után, kinevezésüket megelőző években azonban — a források szerint — semmilyen formális politikai pozíciót nem töltöttek be. Rakovszky Iván helyi tisztviselőként 1906-ban lett Abaúj-Torna és Kassa főispánja, de még ebben az évben állami szolgálatba, a belügyminisztérium vármegyei osztályára került. 1914-ben (más adatok szerint 1919-ben) ment nyugdíjba, ám főispáni kinevezésére csak 1924 januárjában került sor. Ko-147 Borbély-Maczky politikai pályakezdéséről szóló patetikus és idealizált beszámolót lásd: Vitéz Borbély-Maczky Emil húsz esztendeje a magyar közéletben, Miskolc, 1940. 10-11. Első főispánságáról és lemondásáról: uo. 12-13. 148 „Amikor Bethlen István felkérésére Gömbös Gyula többedmagával visszatér a többségi pártba és vállalja a honvédelmi államtitkárságot, majd átveszi a honvédelmi tárcát, általános vélemény, hogy Borbély-Maczky Emil lesz a borsodi főispán. Mellőzzük most a háttér kavargását, átugorjuk a kinevezését megelőző s hónapokra terjedő intermezzot..." (Vitéz Borbély-Maczky Emil húszesztendeje, i.m. 14.) 149 Tilkovszky: i.m. 156.
