Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A főispáni kar társadalmi összetételének alakulása a két világháború közötti Magyarországon 1029
A FŐISPÁNI KAR A HORTHY-KORSZAKBAN 1089 nyugdíjazását. Porcsalmai és nagydobosi birtokain gazdálkodott, míg 1931-ben, testvérét felváltva, Szatmár megye élére került. Voltak, akik a közszolgálattól való visszavonulásukat követően, a gazdálkodás mellett, nem vonultak vissza teljesen, sőt képviselőként (Hedry Lőrinc, Szapáry Lajos) vagy felsőházi tagként (Perczel Béla, Borbély György) az országos politikába is bekapcsolódtak. Más földbirtokosok „egyéb", a fentiek közé nem sorolható pályát futottak be. Sztranyavszky Sándor közjegyző, majd 1912-től országgyűlési képviselő volt. A forradalmak alatt nógrádmarcali — egyébként 1925-ben és 1935-ben is apja, Sztranyavszky Géza nevén szereplő — birtokára vonult vissza; 1922-től lett Nógrád megye főispánja. Kovács Imre kereskedelmi tanulmányai után 1914-ig bankszakmát tanult Németországban. A világháborű után azonban — a gazdasági akadémia elvégzését követően — kinevezéséig gerjeni birtokain gazdálkodott. Simon Elemér tiszteletbeli tisztviselő volt, ügyvédként tevékenykedett, 1910-től pedig képviselővé választották. 1922-ben „földbirtokosként" nevezték ki a — már az apja által is betöltött — soproni főispáni székbe. A legkevésbé „tipikus" pályát Gyömörey György futotta be a földbirtokos-főispánok között. Gyömörey gépészmérnöki oklevelet szerzett (amellett mozdonyvezetői forgalmi vizsgát is tett), és egy évi tanársegédség után előbb a Danubius hajógyárban, majd a MAV-gépgyárban illetve a MAV vontatási osztályán dolgozott mérnökként. 1908-ban került közszolgálatba a vasúti és hajózási főfelügyelethez, majd 1914-ben a Kereskedelmi Minisztérium vasúti osztályára. 1920-ban a nemzetgyűlés tagja lett, 1922-ben azonban visszavonult és főispáni kinevezéséig Vas megyei birtokain gazdálkodott. Az ügyvédek szerepe, aránya a főispánok között már jóval kisebb, mint a fenti csoportoké: mindössze 7 személy képviselte őket a karban. Egyedül Siménfalvy Árpád rendelkezett közülük közigazgatási tapasztalatokkal, mivel ő Ugocsa megye tiszti főügyésze volt. A csehek azonban elbocsátották, így ügyvédként és bankügyészként tevékenykedett tovább, illetve a felvidéki magyar mozgalomban vett részt. A csoport egy része már korábban bekapcsolódott az országos politikai életbe: Preszly Elemért és Németh Károlyt 1918 előtt országgyűlési képviselőnek választották; utóbbi és Hadházy Zsigmond nemzetgyűlési képviselők is voltak. A többieknek (3 személy) a főispánság volt az első jelentős politikai pozíciójuk. Természetesen ők sem voltak teljesen új emberek a közéletben: Aigner Károly a szegedi ellenforradalomban, Fischer Ferenc a szerbek elleni „ellenállásban" vállalt szerepet, Mikecz Ödön pedig alighanem a Gömbös-féle politika iránti aktív elkötelezettségének köszönhette kinevezését.146 Külön kategóriába soroltam azt az igen heterogén társaságot, amelyet a fentebbi csoportok egyikébe sem lehetett beilleszteni. Ami közös bennük, hogy a főispánságukat megelőző időszakban a politikai aktivitás a meghatározó. A „politikus-főispánok" közé tartozik 3 volt tisztviselő, akik a közigazgatási pályát önként (Fáy István, Molnár Imre) vagy kényszerből (a repatriált Mokcsay Zoltán) feladták, képviselőséget vállaltak, és egy-két ciklus után főispánoknak nevezték ki őket. Egyiküknek sem volt földbirtoka, cégek vezető pozícióival sem rendelkeztek. Mivel kinevezésük nem közhivatalból történt, ezért indokolt ide sorolni őket. 146 Erre utal a kortárs Olchváry Pál kommentárja is (1932. november 16.): „Mikecz Ödönt kinevezték főispánnak, régóta összeköttetésben állott Gömbössel." (Gyarmathy: i.m. II. kötet, 91.)
