Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A főispáni kar társadalmi összetételének alakulása a két világháború közötti Magyarországon 1029
A FŐISPÁNI KAR A HORTHY-KORSZAKBAN 1087 (más) foglalkozást, hivatalt nem vállaltak; rajtuk kívül azokat is, akik korábbi hivatali és egyéb pályájukat időközben feladták, és a főispánok között elsősorban mint „földbirtokosok" jelentek meg. Közöttük volt 8 arisztokrata, a többség köznemes, a „polgári" származásúakat mindössze 2 személy, Bartal Iván és Szendrey László képviselték. Nagybirtokos volt 16, a többi középbirtokos, illetve voltak olyanok, akik csak 200 hold alatti birtokkal rendelkeztek. (Ok a földbirtok tárgyalásánál, mivel nem középbirtokosok, nem szerepeltek.) így Szendrey Lászlónak Algyőn 100 holdas, Igmándy-Hegyessy Lászlónak Karádon 121 holdas birtoka volt; Kovács Imre Gerjenben 1925-ben a testvéreivel még 592 holddal bírt, 1935-ben azonban a saját nevén már csak. 146 hold volt. Ide soroltam Jékey Ferencet is, akinek a nevén sem 1925-ben, sem 1935-ben (főispáni kinevezésének évében) nem volt birtok, habár életrajza szerint gazdálkodott. (A Magyar Nemzeti Bank hitelinformációs jelentése szerint azonban 1942 májusában 265 hold volt a tulajdonában, sőt a felesége és a lányai nevén lévő birtokokkal együtt akár nagybirtokosnak is tekinthető.14 4 ) A földbirtokosok leginkább a helyi közéletben játszottak szerepet, habár voltak, akik képviselőként, felsőházi tagként az országos politikába is bekapcsolódtak. A helyi szerepvállalást ösztönözték a köznemesi birtokos többség helyi kapcsolatai, családi hagyományai. Ugyanakkor egyeseknek — leginkább a nagybirtokos arisztokratáknak — országos, sőt szélesebb körű családi és egyéb formális és informális kapcsolataik lehettek. Különösen a protestánsoknak volt lehetőségük — községi vagy egyházkerületi szinten — az egyházi közéletbe is bekapcsolódni; a legmagasabb pozíciót ezen a területen kétségkívül Vay László töltötte be, aki a tiszántűli református egyházkerület főgondnokaként a felsőház tagja lett (természetesen nem a főispánsága alatt). Egy részük különböző cégek vezetésében is részt vállalt, amint azt láttuk például Széchényi Viktor, Urbán Gáspár, Borbély György vagy Kállay Miklós esetében. Gazdasági tevékenységük mégis leginkább a földbirtokhoz kapcsolódott, közéleti működésük legjellemzőbb terepei a mezőgazdasági érdekvédelmi szervezetek, egyesületek, kamarák voltak. A helyi, vármegyei gazdasági egyesületekben vezető szerepet vitt például Szapáry Lajos, Patay Sámuel, Tarányi Ferenc, Latinovits János. Gyömörey György és Ostffy Lajos az OMGE tagja volt, előbbi az igazgatóság munkájában is részt vett, Nagy Pál pedig a szervezet alelnöke volt. A regionális mezőgazdasági kamarák vezetésében is több (későbbi) főispán vállalt szerepet. Benyovszky Móric a dunántúlinak, Lukács Béla a tiszajobbpartinak az elnöke, míg Simon Elemér a felsődunántúlinak alelnöke volt. A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamarának három egymást követő elnöke került főispáni székbe a korszakban: Kállay Miklós, Vay László és Lossonczy István. A gazdasági közéletben kétségkívül Purgly Emil volt a legaktívabb: a Csanádmegyei Gazdasági Egyesület után 1922-től a Tisza-Dunaközi Mezőgazdasági Kamara elnöke, majd az Országos Mezőgazdasági Kamara elnökeként a felsőház tagja lett. Ezen kívül az OMGE alelnöke, a Gazdák Biztosító Szövetkezetének igazgató-választmányi tagja és más szervezetek és intézetek (pl. a „Kéve" Rt) vezetőségi tagja is volt. A közéleti aktivitás minden bizonnyal szerepet kapott az illetők főispáni kinevezésében, hiszen ismert és elismert, befolyásos helyi vezetőkről volt 144 MOL Z19, 24.d. 20. tétel (Nyíregyháza)
