Századok – 2000

TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A főispáni kar társadalmi összetételének alakulása a két világháború közötti Magyarországon 1029

A FŐISPÁNI KAR A HORTHY-KORSZAKBAN 1085 vállalt, Csongrád megye tiszti főügyésze lett; mindeközben a NEP egyik vezető helyi személyisége volt. 1938-ban került aztán Csongrád megye élére. Fejér Miklós rövid megyei szolgálat után 1918 októberében visszavonult, majd a szegedi ellenforradalom cselekvő részesévé vált: a szintén Jász-Nagykun-Szolnok megyében birtokos Horthy titkára volt előbb az ellenforradalmi kormány hadügyminisztériumában, majd a kormányzói kabinetirodában, egészen 1922-ig. Ezután Tiszavárkonyban gazdálkodott, ám 12 év szünet után, 1930-ban ismét a megye szolgálatába lépett. 1937-től a tiszai alsó járás főszolgabírója, innen nevezték ki 1939-ben Csanád megye főispánjának. Frey Vilmos „szabályos" megyei pályát futott be, főjegyző, majd az árvaszék elnöke volt. Ezután, egyedüliként ebben a csoportban, országgyűlési képviselő lett, ám 1934-ben alispánnak választották, így mandátumáról lemondott és visszatért a vármegyei közigazgatásba. Fejér Miklóson kívül még 6, egyébként „tipikus megyei tisztviselői" pályát befutó későbbi főispán rendelkezett földbirtokkal. Többségük — 5 fő, valamenynyien nemesek — elég számottevő birtokkal bírt: Sárközy György 600, Kenessey Pongrác 900, Mesterházy Ferenc 1000, Darányi Kálmán és Soldos Béla pedig 1700 hold feletti birtokos volt. Egyedül Blaskovich Iván nem nemesi származású, neki 138 holdja volt. Mesterházyn kívül, aki egy ideig gazdálkodott, és csak azután állt megyei szolgálatba, pályájukat érdemben nem módosította a birtokos, sőt nagybirtokos lét, annak egészét a tisztviselőség töltötte ki, és tisztviselőként is lettek főispánná kinevezve. Az egyedüli kivétel Darányi Kálmán, aki már 1917-18-ban Zólyom megye főispánja volt, így 1920-ban mint „nyugalmazott főispánt" nevezték ki. Végezetül külön csoportba vettem azokat a személyeket, akik városok éléről kerültek a főispáni székbe. Karay-Krakker Kálmán „szabályos" tisztviselői pályát kezdett Pest vármegye szolgálatában, amelynek végén főszolgabíró is lett. 1922-től azonban nemzetgyűlési képviselő, 1924-ben pedig Vác polgármesterének választották meg. 1935-ben az ugyancsak váci kötődésű Preszly Elemért váltotta a pesti főispánságban. Szintén a közigazgatási ranglétrát végigjárva lett polgármester Borbiró (1932-ig Vojnics) Ferenc: 1897-től Szabadka törvényhatósági jogú város szolgálatában állt, ahol a főjegyzőségig jutott. 1915-től volt Baja polgármestere, amely tisztet egészen 1937-ig betöltötte (igaz, 1918 és 1920 között akadályozva volt). Minden bizonnyal mint „városi szakértőt" nevezték ki Kassára, előbb a katonai közigazgatás polgári előadójának, majd főispánnak 1938 decemberében. Kiss Endre, Bonczos Miklóshoz hasonlóan, az ügyvédi pályáját cserélte fel a közszolgálattal: 1925-ben lett Kecskemét tiszti főügyésze, majd 1934-től polgármestere, 1938 és 1944 között pedig a város főispánja. Kiss mind ügyvédként, mind tisztviselőként a helyi közélet aktív tagja volt, hiszen elnöke volt a Kecskeméti Ipartestületnek, a helyi Ügyvédi Kamarának és a Katona József Társaságnak is; amellett 1919-ben elindítója, 1925-ig pedig szerkesztője volt a Kecskeméti Közlöny című lapnak. Az állami tisztviselők csoportját 4 belügyi, 4 pénzügyi, 1 földművelésügyi és 1 külügyi tisztviselő alkotta. Közülük 5 fő tekinthető „tipikus miniszteriális hivatalnoknak", akik sem földbirtokkal, sem cégek vezetőségi posztjaival nem rendelkeztek. A minisztériumi bürokrácia fokait járták végig, és többnyire miniszteri titkárként kerültek a főispáni karba: a belügyminisztériumból Imecs György és