Századok – 2000

TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A főispáni kar társadalmi összetételének alakulása a két világháború közötti Magyarországon 1029

A FŐISPÁNI KAR A HORTHY-KORSZAKBAN 1081 selőség, hiszen közülük négy személy az 1920 utáni parlamentnek is tagja volt, sőt közvetlenül onnan kerültek a főispáni székbe. 12. táblázat: a törvényhozói múlttal rendelkező főispánok száma TP N No in N OS rH CD N Ol PH c <N Ol oc « oi iH Ci M Ol в СО Ol гн CO No rH N CO А CO CO Ol HP со Ol ю со OS SO CO Ol t-CO Ol OD CO Ol HH Ol m Ol képviselő 2 2 4 7 7 8 9 9 5 6 7 7 7 6 9 11 felsőházi tag 0 0 0 1 1 1 2 2 5 4 4 3 3 3 3 2 képviselő 1918 előtt 4 4 3 4 4 4 4 3 5 6 6 5 5 3 2 0 csehszlovák képviselő 0 0 1 - 1 1 1 1 0 0 0 0 0 0 0 2 2 A főispánok egyötöde, 22 személy volt korábban az 1920 utáni nemzetgyűlés illetve országgyűlés képviselője, közülük 15 fő közvetlenül ebből a pozícióból került kinevezésre. Számuk a húszas évek közepén még jelentéktelen (2), ám 1926-tól emelkedett, 1930-ban és 1931-ben elérte a 9-et. A Gömbös- és a Darányi-kormányok idején súlyuk valamivel csökkent: az 1932-es „mélypontot" (5) követően 6-7 személy tartozott ide. Számuk visszaesésében az is szerepet játszott, hogy Darányi alatt nemigen neveztek ki (volt) képviselőt főispánnak. Imrédy viszont csak képviselőházi tapasztalatokkal rendelkező személyeket nevezett ki, sőt még a felvidéki Koczor Gyula is pár nappal korábban a magyar országgyűlésbe behívott képviselőként lett főispán. Ujabb kinevezésekkel együtt az időszak végére számuk így 11-re nőtt, igaz a megemelt létszámú karban arányuk már nem volt olyan magas, mint a harmincas évek legelején. Kinevezésre leginkább a még hivatalban lévő képviselőknek volt esélyük: 15, Mokcsay Zoltánnal együtt, aki nem sokkal mandátumának lejárt után lett főispán, 16 személy példája legalábbis ezt támasztja alá. A képviselőházból kiesett, formális pozícióval nem rendelkező, a politikai élettől tartósan visszavonulóknak már kevésbé volt esélyük a főispánságra: két volt képviselő polgármesterként, egy alispánként, egy pedig felsőházi tagként lett kinevezve, míg Gyömörey György és Szapáry Lajos tekintélyes földbirtokosokként a helyi közéletnek voltak meghatározó szereplői, utóbbi pedig főnemessége folytán sokkal kiterjedtebb összeköttetésekkel, kapcsolatokkal is rendelkezett. Valamennyi képviselő a kormánypártban foglalt helyet, ide sorolva az első nemzetgyűlés kisgazdapárti képviselőjét, Széchényi Viktort és a KNEP-disszidens Gyömörey Györgyöt is. Frey Vilmos a Keresztény Gazdasági Szociális Párt képviselője volt; Tabódy Tibor ugyancsak a KGSZP keretében tevékenykedett, innen csatlakozott a NEP fővárosi szervezetéhez. Időlegesen csupán két ember állt ellenzéki oldalon. Borbély-Maczky Emil, főispánságáról is lemondva, Gömbössel együtt hagyta el az Egységes Pártot, és fajvédőpárti programmal lett képviselő; később ugyancsak Gömbössel tért vissza a kormánypártba, és még Bethlen alatt, 1930-ban újból kinevezték főispánnak. A másik személy Szilágyi Lajos, aki még Tisza István Munkapártjában kezdte politikai karrierjét. 1920-ban, a Tiszántúl felszabadulását követően a kisgazdapártot szervezte, és Bihar kormánybiztos-főispánja is volt. A következő években azonban a baloldali, demokrata erőkhöz csatlakozott, ám velük is szakított, és 1926-ban létrehozta a Kispolgárok Országos Pártját. Fellépett a politikai szabadságjogok érdekében, mindeközben éles össze-