Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A főispáni kar társadalmi összetételének alakulása a két világháború közötti Magyarországon 1029
A FŐISPÁNI KAR A HORTHY-KORSZAKBAN 1053 gettette ügyét, amellett számolnia kellett Péchy László befolyásával is. 1933 elején még szóban forgott a neve Szatmárral kapcsolatban,10 1 márciusban már zempléni főispánságához kapott gratulációkat.10 2 1935 májusában — mint láttuk — Csongrád vármegye és Hódmezővásárhely élére neveztette ki Kozma Miklós. Ennek hivatali ideje alatt biztosítva volt Kozma György helye is, azonban az új belügyminiszter, Széli József által 1937 őszén kilátásba helyezett személycserék megingatták az ő pozícióját is. Ekkor még — Darányi ígéretének megfelelően10 3 — főispán maradt, a következő év tavaszára azonban végképp tarthatatlanná vált helyzete, és lemondott. A példákból kitűnik, hogy a főispánsághoz segítő informális csatornák között a családi, rokoni kapcsolatoknak volt nagy jelentősége, ezek még a politikai szolgálatokért kinevezéssel jutalmazott" személyek esetében is fontos szerepet játszottak. Már ezért sem lényegtelen, hogy a főispánok milyen családi, származási háttérrel rendelkeztek. Az arisztokraták „kiszűrése" egyszerűbb volt, a nemesség megállapítása azonban több esetben nehézséget okozott, így csak azokat soroltam hozzájuk, akiknek a címe kétséget kizáróan igazolható.10 4 Szembetűnő, hogy a főnemességet mindössze 9 személy, 5 gróf (Teleki, Szapáry, Benyovszky és két Széchényi) és 4 báró (Vay, Urbán, Feilitzsch, Schell) képviselte. 1926-tól 1, 1927 és 1929 között 2, 1935-ig 3, 1936-tól ismét 2 arisztokrata főispán volt egy-egy évben hivatalban, 1939-ben aztán számuk 4-re nőtt. Az „igazi" arisztokrácia súlya még kisebbnek tekinthető, hiszen a monyorói Urbán család csupán 1912-ben kapott bárói címet (és 1914-ben örökös főrendiházi tagságot), és Benyovszky Móric is örökbefogadás útján jutott a grófi ranghoz, 1902-ben. Ebben a csoportban csak Feilitzsch nem volt nagybirtokos, valamint csak ő és Szapáry Lajos volt egy ideig, még a világháború előtt, köztisztviselő. Úgy tűnik tehát, hogy az arisztokrácia számára a közéleti aktivitás igazi terepét nem a főispánság jelentette. 1. táblázat: a főispáni kar megoszlása társadalmi származás szerint 1924 I 1925 <D Ol 1927 1928 1929 1930 ! 1931 1932 1933 1934 1935 1936 1937 1938 1939 főnemesi 0 0 1 2 2 2 3 3 3 3 3 3 3 2 2 4 köznemesi 20 21 20 21 21 20 20 20 18 18 18 20 20 21 24 23 polgári 5 3 4 4 4 4 4 2 3 4 4 2 3 3 7 9 1 összesen 25 24 25 27 27 26 27 25 24 25 25 25 26 26 33 36 101 1933. január 1-i levelében beszámol arról, hogy Zsilinszky támadásától sarokba szorítva Antal István „kijelentette, hogy ő keresztülviszi a poklok árán is, hogy Szatmárba engem nevezzenek ki főispánnak. (...) Gondolhatod, hogy vegyes érzelmekkel fogadtam a dolgot. Egy főispánság, amit Zsilinszky erőszakol ki, — ha ugyan sikerül neki." A legjobb megoldásnak azt tartaná, hogy „[Péchy] Szabolcs maradjon pár hónapig s azután jöhet akár idegen, akár én is. Tisztuljon a helyzet." (MOL K429 45.cs. 4/1.) 102 uo. 103 Lásd: Kozma György 1937. október 23-i és november 6-i levele Kozma Miklóshoz (MOL K429 45.cs. 4/1.') 104 Nemesnek vettem mindazokat, akik a címtárakban nemesi előnévvel rendelkeztek, valamint azokat, akiknek a nemessége a Nemesi évkönyv (Szerk. Daróczy Zoltán) kötetei (I—XIII. évf. Bp. 1923-1935.), illetve A királyi könyvek (1527-1867, Szerk. Illésy János és Pettkó Béla, Bp. 1895.; 1867-1918, Szerk. Gerő József, Bp. 1940.) alapján megállapítható.
