Századok – 2000

TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A főispáni kar társadalmi összetételének alakulása a két világháború közötti Magyarországon 1029

A FŐISPÁNI KAR A HORTHY-KORSZAKBAN 1047 jelképező és biztosító szerepe az ország német megszállásáig, részben a nyilas ha­talomátvételig megmaradt. Mivel egy személy több állást is betölthetett, egy-egy személycsere több tör­vényhatóságot is érinthetett. Az egyes vármegyei, városi főispáni állásokat külön véve 1924 és 1939 között 133 csere történt, ami — az 1924-es kart is beszámítva — azt jelenti, hogy az egyes törvényhatóságok élén ebben az időszakban átlagban körülbelül 4 főispán váltotta egymást. A személycserék — mint láttuk — időben nem egyenletesen oszlottak meg, de eltérő mértékben érintették a különböző vár­megyéket is. A legkevesebb változás természetesen a Felvidéken történt, itt leg­feljebb egy-egy Imrédy mellett túlságosan elkötelezett ember elmozdítására került sor. Az „anyaországban" a főispán'személyét tekintve legstabilabb törvényhatóság Kecskemét, Borsod és Szatmár volt a korszakban, 2-2 főispánnal. Ezek elsősorban Fay István, Borbély-Maczky Emil valamint a Péchy-testvérek hosszú hivatali ide­jének köszönhették a relatív állandóságot. Szilárdnak tekinthetők ebből a szem­pontból azok a törvényhatóságok is, amelyek élén 3-4 főispán állt ebben az idő­szakban. Ide főleg az ország közepén elterülő, illetve az északi és a nyugat-du­nántúli vármegyék tartoztak. Az átlagnál valamivel több (5) főispán váltotta egy­mást két dél-dunántúli vármegyében (Tolna, Baranya) és Pécsett, valamint Veszp­rém megyében. (5 csere történt Pest megye élén is, főispáni székében azonban — Preszly kétszeri hivatalviselése miatt — csak 4 személy fordult meg.) A legtöbb főispánt „elhasználó", mondhatni a kormányzat számára a „legproblémásabb" törvényhatóságok — Somogy és Győr megyék valamint Győr város kivételével — az Alföldön helyezkedtek el. Elsősorban a Viharsarok megyéi sorolhatók ide, Csongrád 8, Bihar 7, Békés illetve Hódmezővásárhely 6-6 főispánnal; hozzájuk csatlakozik Szabolcs, Bács-Bodrog és Baja ugyancsak hattal-hattal. Noha a személycserék konkrét okai igen eltérőek lehettek, mégis sokat mond az a tény, hogy a főispán kiválasztásánál a legtöbb gondot a kormányok számára az erőteljesen ellenzéki hangulatú délkeleti vármegyék jelentették. (Még akkor is, ha Csanád és Szeged élén csak 4-4 főispán váltotta egymást.) Jellemző példa Feilitzsch Berthold esete, aki sem Biharban, sem pedig Békésben nem vált be. Egyik helyen sem sikerült jó kapcsolatot kialakítania az alispánnal, utóbbi me­gyében pedig nyílt és állandó ellenségeskedés folyt közte és a törvényhatósági bizottság szociáldemokrata és „liberális" többsége között.71 Nehézséget jelentet­tek a kormányzat számára a dél-dunántúli — jelentős német kisebbséggel ren­delkező — megyék is.7 2 Talán nem véletlen, hogy itteni erélyes és hatékony mű­ködése hívta fel a figyelmet Keresztes-Fischer Ferencre,7 3 aki azután Károlyi Gyu­lától kezdve szinte minden kormányfőt szolgált belügyminiszterként. Feltűnő u­gyanakkor, hogy a legitimista ellenzék fő bázisát adó nyugati megyékben (Fejér, Vas, Zala, Sopron) milyen kevés cserére került sor. Pedig amint azt Ostffy Lajos megjegyezte: „Vasmegyei főispánnak lenni — senkivel össze nem veszni — az 71 Feilitzsch: i.m. 38-40. Sokat sejttetőek a Biharból való távozását kommentáló szavai: „Be­rettyóújfaluban néhány jóbaráttól búcsúzván, csendben hagytam el a vármegyét. Az előzmények és a helyzet is így követelték. Nem voltam barátja soha a krokodilkönnyeknek." (uo. 39.) 72 „Talán az ország egyik legnehezebb vármegyéje Tolna" - állítja Dencz Ákos volt képviselő a belügyminiszterhez írott levelében. (MOL K429 19.cs. 48/1936.) 73 Lásd: C. A. Macartney: October Fifteenth, i.m. Part I. 104.

Next

/
Thumbnails
Contents