Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A főispáni kar társadalmi összetételének alakulása a két világháború közötti Magyarországon 1029
1048 TAKÁCS TIBOR itteni klerikális ellenzéki ideológiát a legitimista frazeológiát megtagadtatni és az ezekkel telített közönséget a klérussal egy párton nem lévő, nem legitimista, nemzeti kormány mellé állítani nem könnyű dolog!"7 4 Különösen fontos lehetett a kormány számára, hogy „az ország első vármegyéje", Pest-Pilis-Solt-Kiskun élére megtalálja a megfelelő embert, ami Preszly Elemér személyében — úgy tűnik — sikerült is. Preszly 1920 májusától kormánybiztosként, szeptembertől pedig főispánként állt a megye élén 1935 márciusáig, amikor belügyi államtitkárnak nevezték ki. Másfél év múlva, 1936 novemberében visszatért Pest megye élére, ahonnan 1938. június 14-én mentették fel véglegesen. Nem lehet véletlen, hogy a perifériális helyzetű, kisebb területű és kisebb jelentőségű megyék kevesebb gondot okoztak a kormányoknak, kevesebb figyelmet is fordítottak rájuk, főképpen ha az illető főispán jól tudott alkalmazkodni. így például Péchy Miklós Szabolcsnak, az előző évben kinevezett szatmári főispánnak a menesztéséről már 1932-ben szó volt,7 5 ennek ellenére helyén maradt 1940 novemberéig, Bereg megye élén pedig 1944 áprilisáig. A kiválasztás A főispánok kinevezésének formális mechanizmusában a belügyminiszternek volt meghatározó szerepe. О terjesztette személyi javaslatát a kormány elé, majd miután az elfogadta, felterjesztette az államfőnek, aki „legfelsőbb elhatározásával" szentesítette a kinevezést. Ezt követően került sor — immár a megyegyűlés előtt — az eskütételre, majd a főispáni teendők átvételére. Mindezeket megelőzően azonban a személyek kiválasztásában fontos — majdhogynem elsődleges — szerepe volt az informális kapcsolatoknak. A tisztség betöltésében a legkülönbözőbb bizalmi és alkalmassági tényezők játszottak szerepet kormányoktól és törvényhatóságoktól függően, viszont „formális" választási mechanizmus nem létezett. Valakinek már a potenciális főispánokra fel kellett hívni a kormány illetve a belügyminiszter figyelmét, a kifogástalan közigazgatási munka vagy a politikai megbízhatóság önmagában még nem vezetett kinevezéshez. A poszt betöltéséhez szükséges törvényi előírások hiánya miatt a, jelöltek" közötti választásban is nagy volt az informális elemek súlya. Szinte állandóan érkeztek a belügyminiszterekhez személyeket támogató, ajánló levelek, amelyek száma egy-egy főispáni hely megüresedésének hírére különösen megemelkedett. Az ajánlások az országos és a helyi elitek legkülönbözőbb csoportjaiból származhattak, súlyukat a támogatók által betöltött pozíció határozta meg. Mivel alapjában véve kormánykinevezésről volt szó, a központhoz közelebbi pártfogók voltak a fontosabbak,76 de nem elhanyagolható a helyi kapcsolatok fontossága sem. Természetesen önmagában az ajánló személye még nem jelentett garanciát a tisztség elnyerésére vagy megtartására. 74 MOL K429 19.cs. 83/1935. 75 Erre utal Kozma György vásárosnaményi főszolgabíró 1933. januári levele Kozma Miklóshoz: MOL K429 45.cs. 4/1. 76 Szomjas Gusztáv hajdú vármegyei főispánról egy 1921 körül keletkezett „pro domo" feljegyzés így szól: „[miféle] (...) állapot az, hogy egy főispán akit a megye egyetlen képviselője sem óhajt, helyén maradjon csak azért, mert a protektora, az öccse, véletlenül adm. államtitkár a földművelésügyi minisztériumban, bármennyi baklövést csináljon is a megyéjében." (MOL K468, B/l l.cs. 311/1922.)
